Szép Ernő költő, regényíró, újságíró, színpadi szerző 1884. június 30-án Huszton született.

Falusi néptanító fia volt, ifjúkora óta írt verseket. Az Alföldön nőtt fel, és a Tiszántúl hangulatait hozta Budapestre, amikor 19 éves korában újságíró lett a fővárosban. A sovány, apró termetű, félszeg fiatalember emblematikus figurája volt a szerkesztőségeknek, az éjszakai kávéházaknak és különböző irodalmi köröknek. Mindenki szerette és nagyra becsülte, de egészen komolyan senki sem vette. Bohém agglegény életet élt, ami pénze volt, elutazgatta, elszórakozta. 1912-ben megjelent Énekeskönyv című verseskötete, amellyel a Nyugat költői is maguk közé fogadták.
Legjobb és legismertebb regénye a Lila ákác. Tartalma szerint egy budapesti fiatalember szerelmi kalandjai a század elején, de a hol mulatságos, hol érzelmes történet realista igényekkel mérhető körképet ad a magyar városi kisemberek életkörülményeiről és életmód-lehetőségeiről. Szép Ernő irodalmi munkásságának azonban a versnél és prózánál nem csekélyebb jelentőségű területe a színpad. Voltak évek, amikor a legdivatosabb drámaírók közt tartották nyilván. Megírta a Lila ákác színpadi változatát is, s ez is hatalmas sikert aratott, máig kedvelt darabja színházainknak. Alkotását két ízben is megfilmesítették. Élete végén csaknem elfeledett volt, amikor 69 éves korában meghalt, az irodalmi élet alig vette tudomásul elmenetelét.
Nevét ma egy drámaírói díj is viseli.

2020. June 29., 12:15