Ma 37 éve halt meg Luis Bunuel spanyol születésű mexikói filmrendező.

A társadalmi igazságtalanság, indokolatlan kegyetlenség, vallási túlbuzgóság és az erotika témáit megszállott makacssággal feldolgozó, eredeti stílusú rendező, aki különleges helyet foglal el a filmművészetben.
A madridi egyetemen ismerkedett meg és kötött szoros barátságot a festő Salvador Dalíval és a költő Federico García Lorcával. 1925-ben Párizsba költözött, és kezdett dolgozni rendező asszisztensként Jean Epstein és Mario Nalpas filmrendezők mellett. 1929-ben rendezte meg azt a 16 perces rövidfilmet, az Andalúziai kutyá-t amely igazi áttörést jelentett nemcsak az ő, hanem a film történetében is.
A következő filmje az Aranykor volt, amit a hírhedt de Sade márki írásai alapján rendezett. Az Aranykor után Bunuel 1933-ban visszatért Spanyolországba, és megrendezte a Föld kenyér nélkül című, paraszti életmódot bemutató dokumentumfilmet. 1936-ban kitört a spanyol polgárháború, amely során Francisco Franco fokozatosan átvette Spanyolország irányítását. Bunuel Franco győzelmeit látva elhagyta az országot, és Amerikába emigrált. 1947-ben Mexikóba érkezett, itt karrierje ismét fölfelé ívelt. Az elhagyottak 1950 című filmje, mely a szürrealizmus mintapéldánya. Bunuel élete legnagyobb részét Mexikóban 21 filmet rendezett, a leghíresebbek: Ő, Archibald de la Cruz bűnös élete, Nazarin, Oszlopos Simeon. 1960-ban visszatért Spanyolországba, itt elkészítette a Viridianát, melyet a spanyol hatóságok egyházellenesnek találtak és ellehetetlenítették a bemutatását. Mégis sikerült kicsempészni a cannes-i nemzetközi filmfesztiválra, ahol elnyerte a fődíjat. Franciaországban olyan művek születtek rendezésében mint A nap szépe, A vágy titokzatos tárgya, A burzsoázia diszkrét bája. „Szeretem az egyszerűséget és utálom a technikát” – vallotta Bunuel, mely alapelve a filmjeiben is felismerhető. Bunuel filmjei kis költségvetésű produkciók, egy filmet néhány hét alatt leforgatott, soha nem írta át a forgatókönyvet, minimalizálta a költségeket. A színészeknek viszonylag nagy szabadságuk volt a színjátszás terén, Bunuel a színészekre bízta a cselekmény megformálását, mindössze a fizikai cselekményeket írta elő (például menj át a szobán stb.). Feltűnő, hogy filmjeiben zenei effektek, filmzenék szinte egyáltalán nincsenek. Bunuel filmjeiben az ősi, archetipikus képek, tárgyak, cselekmények, emberek meghatározó szerepet játszanak, gyakran végigvonulnak a teljes filmen mint főmotívumok, szimbólumok.

2020. July 27., 23:01