1790. augusztus 8-án született Kölcsey Ferenc magyar költő, politikus és nyelvújító,

a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Kifaludy Társaság alapító tagja, a Nemzeti himnusz költője.
Egyik szeme világát gyermekkorában fekete himlő következtében elveszítette.
14 éven át tanult a Debreceni Református Kollégiumban, 16 éves kora óta írogatott verseket. Csokonai temetésén ismerkedett meg Kazinczyval és ez a barátság rendkívül serkentően hatott rá, szellemi útmutatóul szolgált számára.
Miután befejezte tanulmányait Pestre költözött, lemondott a hivatalbeli és tanári pályáról, melyre Debrecenbe hívták, és Álmosdra vonult, ahol kis birtokán gazdálkodva egyedül tanulmányainak élt. Figyelmet keltett a Mondolatra való Felelet, melyet Szemere Pállal együtt dolgozott ki 1815-ben. Kölcsey ezzel állást foglalt a nyelvújítás mellett és előmozdította sikereit. 
1823. január 22-én tisztázta le Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című nagy költeményét, amely Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett. E napot 1989 óta a magyar kultúra napjaként ünnepeljük. A mű eredeti kéziratát Kölcsey saját kezű aláírásával az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. 1832-ben Szatmár megye főjegyzővé, azon év november 6-án pedig országgyűlési követté választották. Pozsonyban 1832. december 19-én foglalta el helyét és a négy kerületi jegyzők egyikévé választották. A parlamenti szónoklatot ő emelte irodalmi s művészi színvonalra.
Mint politikus, a reformok híve volt; küzdött Erdély és a részek visszacsatolásáért, az alkotmánynak a nép felszabadításával korszerű átalakításáért és a magyar nyelv jogaiért.
Halála hirtelen következett be. Egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte, meghűlt és egyheti betegeskedés után 1838. augusztus 24-én elhunyt.

2020. August 05., 20:17