1952. augusztus 5-én született Faragó Tamás olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar vízilabdázó, edző.

1965-től a BVSC, 1969-től a Vasas játékosa volt. 1970-ben tagja volt az ifi Eb-n hatodik helyezett csapatnak és a felnőtt Eb-n második helyezést elért válogatottnak. 1971-ben ifi Európa-bajnok lett. Az 1972-es olimpián ezüstérmet szerzett. A következő szezonban a válogatott tagjaként sikerült elhoznia a világbajnoki aranyérmet. Az 1975-ös világbajnokságon második lett a válogatottal. 1976-ban, Montrealban olimpiai bajnoki címet szerzett. A nemzeti válogatottal 1977-ben megvédte a gárda kontinenselsőségét. A következő évben világbajnoki második lett. 1979-ben BEK-et és magyar bajnokságot nyert. A moszkvai olimpián bronzérmes lett. Az 1981-es Világ Kupán hatodik helyezett lett. 1984-től az NSZK-beli Düsseldorf játékosa volt, majd később Olaszországban vizilabdázott. 1970-től 1985-ig kétszázötvennyolcszor szerepelt a magyar válogatottban.
Az aktív sportolástól 1989-ben vonult vissza, és elvállalta az OSC vezetőedzői posztját. 1990. januárjában felkérték junior szövetségi kapitánynak, fél évvel később a BVSC vezetőedzője lett. Csapó Gáborral vízilabda-iskolát nyitott, egyúttal a magyar ifjúsági vízilabda-válogatott edzője lett. 1995 novemberétől a Vasas vezetőedzőjeként, majd 2000-től 2005-ig a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett. Irányítása alatt a magyar válogatott világbajnoki, Európa-bajnoki és Világkupa győzelmet szerzett. 2005 májusában a Vasas vízilabda-utánpótlásának szakmai igazgatója lett. 2005 novemberében bejelentette, hogy az év végén lejáró szerződését nem hosszabbítja meg a válogatottal. 2015 szeptemberétől kinevezték a női utánpótlás válogatottak szövetségi kapitányának. 2020. július 30-án lett a Nemzet Sportolója.

2020. September 04., 10:20