Oscar Wilde 1854. október 16-án született Dublinban Finghal O’Flahertie Wills néven, tehetős nemesi-értelmiségi családban, nevelőnőitől tanult meg németül és franciául.

Tizenhét éves korától járt egyetemre, előbb Dublinban, majd Oxfordban. Hiába volt írói tehetsége, fegyelmezetlensége miatt nem kapott tanári állást, így apja halála után örökségéből Londonba költözött. Hamar kedvelt alakja lett a társasági életnek nemcsak sziporkázó aforizmái, hanem dandy viselkedése és öltözködése miatt is. Wilde az angol preraffaeliták és a francia szimbolisták követője, az angol l’art pour l’art irányzat vezére lett.
A sármos és szellemes esztétát 1882-ben amerikai előadói körútra hívták, 260 nap alatt 140 előadást tartott. Barátságot kötött az amerikai szellemi élet kiválóságaival, és a sajtó is bő terjedelemben foglalkozott személyével. 1884. május 29-én feleségül vette Constance Lloydot, egy ismert ügyvéd független gondolkodású lányát, és egymásutánban két fiuk született. A családfenntartóvá előlépett Wilde életet lehelt egy női magazinba, közben megírta leghíresebb műveit. Sikert aratott két gyermekkönyve, A boldog herceg és A gránátalmaház. Meséi alapgondolatát a részvét ihlette; a szegények, a nyomorékok, a szerelem áldozatai iránt. Napvilágot látott első és egyetlen regénye, a Dorian Gray arcképe, amely Kosztolányi Dezső fordításában lett ismert és közkedvelt Magyarországon. Ezt 1890-ben egy amerikai magazin közölte, és homoerotikus utalásai miatt hatalmas vihart kavart a viktoriánus Angliában. A népszerű és sikeres író 1891 nyarán találkozott Lord Alfred Douglas-szel, aki maga is író volt, és akivel esztétikai nézeteik is közel álltak. A Bosie becenéven ismert márki és az író elválaszthatatlan barátok lettek, s kapcsolatukat nem is nagyon takargatták. Bosie apja 1895 februárjában a Wilde klubjában hagyott névjegyen “szodomitának” nevezte az írót, aki érthetetlen okokból, barátai tanácsa ellenére bíróság elé vitte az ügyet. Az idős lord válaszkeresetében immár nyíltan homoszexualitással vádolta meg Wilde-ot. A hatalmas visszhangot keltő tárgyalás során az író keresetét elutasították, majd egy újabb perben homoszexualitása miatt két év börtönre ítélték. Az író anyagilag, erkölcsileg és testileg is tönkre menve szabadult, felesége elvált tőle, a társaságból kiközösítették. Életének utolsó három évét szegényen és betegen Franciaországban töltötte, egy párizsi hotelszobában halt meg 1900. november 30-án. Hazájában sokáig még nevét sem illett kimondani, s csak évtizedek után fedezték fel ismét nagyságát.

2020. October 14., 22:42