Ezen a héten hangoskönyveket ajánlunk figyelmükbe.

Apuleius: Az aranyszamár
Az Aranyszamár a latin irodalom egyetlen nagy regénye, az örökké kíváncsi, nyugtalan és titkokat feszegető ember tragikomédiája. A regény főhőse Lucius, egy gazdag ifjú, aki Thessaliaba utazik, itt beleszeret házigazdája cselédjébe és belekontárkodik a boszorkányságba is. Ennek eredményeképp szamárrá változik, és elkerül egy rablóbandával a városból, és jó ideig esélye sincs visszaváltozni. Rengeteg emberrel és történettel ismerkedik meg, amiből bepillantást nyerhetünk az ókori életre, aminek úgy tűnik megszokott elemei voltak a rablások, gyilkosságok, öngyilkosság és tivornyák. Sok megpróbáltatásban van része szamár alakban, gonosz emberekkel hozza össze a rossz sorsa, de a könyv végén Isis istennő kultuszában találja meg a megmenekülést. A műben néhány életrajzi elemet is találhatunk: az írót is Luciusnak hívják, Rómában szónoklattant tanult és őt is beavatták az Isis kultuszba.

Giovanni Boccaccio: Dekameron
A Dekameron, Giovanni Boccaccio 100 novellából álló gyűjteménye, melyet valószí-nűleg 1348-ban kezdett írni és 1353-ban fejezett be. A Dekameronban a szerelmi-erotikus és az ironikus-szatirikus novellák uralkodnak. Boccaccio humorral mutatja be kora világát, sajátos erkölcseit. A középkort már-már múltnak tekinti, s a felvilágosult reneszánsz ember szemével nézve mulatságosnak tartja furcsa szokásait, intézményeit. Humanista írói világképének középpontjában a földi élet minél örömtelibb kihasználása áll. Ebből a világból már hiányzik a pokoltól való félelem tudata, a “bűnök” más megítélés alá esnek. A szerelem a novellákban őszinte, szabad, a korábbi kötöttségeket nem tűrő és nem ismerő érzelemmé, a boldogság forrásává válik. A házasfelek hűtlensége, a házasságtörés nem háborítja fel, ha ez érdekházasságot, nem szerelmen alapuló viszonyt szakít szét. Nem tiszteli a cellák, kolostorok lakóit sem: az emberi természet bennük is diadalmaskodik, s talán ők vágyakoznak legmohóbban a testi örömökre.

John Milton: A küzdő Sámson
A küzdő Sámson a költő utolsó nagy műve, egyetlen drámája a shakespeare-i dramaturgiát elutasítva a görög tragédia hagyományaihoz nyúl vissza. A mű a megtört és megcsalt ember vívódásának a története. Milton a már elárult, foglyul ejtett, megvakított Sámsonról írja drámai költeményét. Életének utolsó napján meglátogatja őt hitszegő neje, majd édesapja, végül egyik nagy ellensége, Harafa. Újra felidézi a múltban történteket, és a lehetséges jövőbeli alternatívákat elképzelve megérik benne az elhatározás az öngyilkosságra…

2021. November 21., 20:44