Az Oroszlányi Közösségi Színtér és Könyvtárban lépett fel szeptember 14-én és 15-én az Udvarhely Néptáncműhely,  akik Székelyudvarhelyről érkeztek megyénkbe. 

Csütörtökön a Népmese napjához kapcsolódva, Benedek Elek meséje volt a témája előadásuknak, melyet a gyermekek – tetszésüket kinyilvánítva - hosszas tapssal köszöntek meg. 

Pénteken Tatár Margit (Erdély), feliratos hímzett konyhai felvédő gyűjteményének kiállításmegnyitója után az Apám tánca című koreográfiát adta elő a csoport. Az erdélyi magyarság néptánchagyományának sajátossága és egyben rendkívüli értéke is a férfitáncok létezése. Ez egy örökség, ami kötelez. Az Apám tánca egy szimbolikus apai örökséget, a pontozót, ezt a méltán híres és virtuóz közép-erdélyi férfitáncot emelte a középpontba. A bemutató nagy sikerét a többszöri visszatapsolás is mutatta, a nézők állva tapsolták a táncosokat. 

Erről így nyilatkozott egy hozzáértő néző: 

„Városi gyerek vagyok, élő közvetlen kapcsolatom se a népzenével se a néptánccal nem volt. Persze felnőtt koromra sokféle népzenét megismertem és hallgattam, de ezt mégsem nevezném intenzív kontaktusnak. Pénteken azonban az Udvarhely Néptáncműhely jól meglepett! Az előadás első percétől az utolsóig beszippantott, magával ragadott. Olyan furcsa kérdések merültek fel bennem, hogy pl. én miért nem jártam néptáncra? Az a hihetetlen intenzitás, figyelem, koncentráció, amivel a táncosok egymásra, a zenére és a publikumra is figyeltek, lenyűgöző volt. Úgy éreztem, hogy a tánc szépsége, ritmusa, bennem csapódik le. A hat férfitáncos mindegyike kiválóan táncolt, ismerte a figurákat. Mégis mindegyik más stílust és egyéniséget jelenített meg - kiválóan cáfolva azt a bugyuta állítást, hogy az általános szabály nem tesz lehetővé egyedi megvalósítást. Öröm volt hallgatni a lányok énekét és nézni a páros táncok meghittségét. Különösen megkapó volt látni, hogy mennyire figyelnek egymásra a táncosok: a szemek egymásba fonódtak, a kezek határozott, de finom találkozásán keresztül a két test valóban táncpárt alkotott. Azt is láthattuk, hogy ez a mozgás nem akármilyen fizikumot igényel - a táncszólók után bizony mindegyik táncos kapkodta a levegőt és az előadás végére szó szerint csavarni lehetett a vizet mindegyik ingből. Szót kell ejtenem a remek szemvidító népviseletről, valamint a zenészek kiváló muzsikájáról is. Mindezt összefoglalva csodálatos előadást láthattunk, amelyben megjelent az erdélyi magyarság néptánc hagyományának sajátossága és egyben rendkívüli értéke : a férfitáncok létezése, amely a pontozót, ezt a méltán híres és virtuóz közép-erdélyi férfitáncot emelte a középpontba. Köszönetem fejezem ki dr. Kandikó József  professzornak, aki segített a kapcsolat kialakításában, és az OKSZÍK-nak az előadások létrejöttében!”

Magyarországon először láthatták a két előadást az érdeklődők, melynek helyszínt Oroszlányon, az OKSZÍK adott.


2017. szeptember 19., 11:40