Amolyan „banya-tanyává” alakult át péntek délután Oroszlányban a Művelődési Központ 123-as terme, ahol a hol rémisztő, hol bájos boszorkákra, de természetesen fiúkra is várt a „Bűbájoló” Luca program, köztük a banyatanoda is. A feladatok között szerepelt luca-totó, boszikirakó, ráolvasás gyógyítása, boszivadászat és banyarodeó. A tanoda elvégzését Boszorkány Oklevél igazolta, melyet kézjegyével személyesen a főboszorkány, Bibircsóka látott el.
Szlezákné Molnár Katalin szervező már hosszú évekkel ezelőtt nem titkoltan azzal a szándékkal változott át boszorkánnyá erre a napra, s igyekezett másokat is átváltoztatni, hogy „megfúrja” a halloween-i hagyományokat. Bibircsóka pár esztendőre „megpihent”, de a programot idén felélesztette, hiszen ma is tartja: „ha annyira boszorkányoskodni, ijesztgetni akarunk, akkor találjuk meg a magyar hagyományt, mert Luca napja pontosan ilyen.
A legnevezetesebb népszokás a lucaszék elkészítése volt, amely a boszorkák felismerésére szolgált. Luca napjától karácsonyig „dolgoztak rajta", innen a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke." Karácsonykor kellett rájuk állni, mert ekkor látták meg a boszorkányokat, akik szarvat hordtak, de azután a széket el kellett égetni. Egyes helyeken mákot kellett az éjféli misére vinni, amit elszórván a rontó szellem fölkapkod, mialatt a nép egérutat nyer.
Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele, körülkerítése krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat. Hazatérvén pedig fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, s keresztbe állították a söprűt, mert úgy vélték, hogy mindegyik „hatásos" fegyver az ártani akaró gonosz ellen.
S végül, de nem utolsó sorban egy népszokás a még pártában lévő lányok, hölgyek számára: a hiedelem szerint fel kell jegyezni 13 fiú, férfi nevét kis cédulákra, majd Luca napjától Karácsonyig minden nap olvasatlanul eldobni egyet. Aki legvégül marad, az lesz életünk párja.
