„Egyszer, ha úgy alakul, nézzetek bele egy vakvezető kutya szemébe. Érdemes! Olyat láthattok benne, ami az emberekből javarészt már régen kiveszett. „
1994. április 27-én ünnepelték meg először a Vakvezető Kutyák Világnapját. A kezdeményezés a Nagy-Britanniában lévő Vakvezető Kutyakiképző Iskolák Világszövetségétől származik.
A világnap olyan csodálatos kutyákról szól, akik az emberek életét könnyítik meg, de nem csak megkönnyítik, hanem igazi barátjukká, társukká válnak. A vakvezető kutyák a szemüket adják gazdáiknak, de sok mindenről le kell mondaniuk abból a célból, hogy megfelelő segítői legyenek a sérüléssel élő embertársuknak. Épp emiatt nem alkalmas bármelyik eb erre a feladatra, mert ha a munka során - a vakvezetés egy kemény munka a kutya számára - egyetlen pillanatra kizökken a koncentrációból, játéknak veszi a feladatot, akkor súlyos következményként megsérülhet a gazdája. A legalkalmasabb kutyák erre a célra a labrador retriever, a golden retriever és a német juhász fajták.
A vakvezető kutya munkája rendkívül fárasztó, folyamatos koncentrálást igénylő feladat. Ha a kutya hámban van és vezeti gazdáját, csak a vezetéssel kapcsolatos feladatokra figyelhet. Tilos e közben emberekkel, más kutyákkal barátkoznia. Minden simogató kéz elvonja figyelmét, és veszélybe sodorhatja gazdáját és önmagát is.
A kutyusok 1,5-2 éves koruktól 8-10 éves korukig dolgoznak, majd “nyugdíjba mennek”. Ilyenkor a kutya, vagy ott marad a gazdival, vagy ha ő nem tud tovább gondoskodni róla, keresnek neki egy megfelelő befogadócsaládot.