A MÉHEK NAPJÁT 1994-től a Magyar Méhészek Egyesületének javaslatára ünnepeljük. Hazánkban sajnálatos módon alacsony a mézfogyasztás, a program nem titkolt célja a méz és a méhészeti termékek megismertetése.
A méh háziasítása az I.e. 6-4. évezredben mehetett végbe. A vadméhek lépeit már az előember is fosztogatta. A méhet nemcsak a mézéért, hanem a viaszáért is nagyra becsülték. A méhállam szervezettsége, a méhkirálynő herék és munkások fölötti „felsőbbrendűsége”, az a vélt képessége, hogy korlátlanul ad életet újabb és újabb rovarnemzedéknek, már a háziasítás előtti időben is foglalkoztatta az embert. A keresztény kalendárium a tavaszjelképnek tekinti.
A méz a -mézelő méhek – által a növényi nektárból vagy élő növényi részek nedvéből előállított természetes anyag, amelyet a méhek begyűjtenek, saját különleges anyagaik hozzáadásával átalakítanak, majd lépekben érlelnek.
A mézben nem képesek az élesztők a mikroorganizmusok elszaporodni, így az nem romlandó. A méz ásványi anyagokban gazdag: tartalmaz vitaminokat, illóolajokat, fontos enzimeket, aminosavakat, fehérjéket. Számos mézfajtát ismerünk, amelyek az általános jótékony hatásuk mellett fajtánként más-más probléma orvoslására használhatók fel. A méz a természet egyik legerősebb antibiotikuma.

Zümmög, ahogy elsuhan,
virágokra rázuhan.
Begyűjti a nektárport,
királynőjének hódol.

Minden este elszámol,
minden reggel elindul
napsütésben, szélesésben
minden nap csak robotol.

Ha meglátod egy virágon,
hozzá ne érj, kardja van,
beléd szúrja, inkább meghal.

Télen ő csak vegetál,
nyári napsütésre vár,
alszik bundában a báb.