1909. május 5-én született Radnóti Miklós költő.
Születésekor meghalt ikertestvére és édesanyja, s tizenkét évesen elvesztette édesapját is.
Radnótiról nagybátyja, egy textilkereskedő gondoskodott, aki kereskedelmi pályára szánta. Ő azonban már ekkor jobban vonzódott a költészethez. Beiratkozott a szegedi egyetem magyar- francia szakára. 1929-ben jelent meg első verses kötete. 1930-ban lépett kapcsolatba Sík Sándorral, a költő piarista paptanárral, aki nagy hatással volt rá. 1934-ben házasságot kötött a szerelmes verseit már kora ifjúságától ihlető Gyarmati Fannival. 1940 szeptemberében kellett először munkaszolgálatra bevonulnia, majd 1942 júliusában másodszorra. 1944. májusban a harmadik munkaszolgálatra szóló behívóját kapta meg. 1944. november 9-én 21 társával együtt Abda község határában lőtték le.
Radnóti korai költészetét a szabadvers forma, a lázadó expresszionista hang jellemzi, az egyre fenyegetőbb létben megszülető művei azonban már kiérlelt, klasszikus formát mutatnak. Radnóti Miklós a 20. századi magyar líra egyik meghatározó alakja.
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
(Nem tudhatom – részlet, 1944. január)




