Gyermekkorom legizgalmasabb könyvei, melyek ma már online is olvashatók.
Összegyűjtöttem nektek néhányat a nagy kedvencekből. Esti, reggeli, éjszakai, nappali olvasmánynak ajánlom sok szeretettel.
Winnetou az első komolyabb terjedelmű regényem. 12 évesen olvastam el. A négy kötet egy könyvben annyira tetszett, hogy számtalanszor elolvastam. Azt hiszem, May Károly és Winnetou varázsolt el teljesen, mutatta meg a könyvek csodálatos világát.
Winnetou számos regényében szereplő amerikai indián hős. Nevének jelentése Égő Víz. Karl May történeteiben az egyes szám első személyben mesélő Old Shatterhan („a kéz, amely pozdorjává zúz”, apacs nyelven: Szelki Lata) találkozik Winnetouval, és a kezdetben drámai események után igaz barátságot kötnek. Számos összetűzésben vesznek részt, tanúbizonyságot téve nagyszerű harcmodorukról és embertársaik iránti könyörületességükről.
Középiskolás korom egyik szívtiprója volt Edward Rochester és a könyvből készült tévésorozatban őt megszemélyesítő színész, Timothy Dalton. Ők ketten voltak szememben a tökély. A film aminek főhőse volt az említett színész a Jane Eyre című könyvből készült, írója Charlotte Bronte angol írónő. A történetből több film is készült, de nekem a mai napig az 1983-ban készült filmsorozat a nyerő. Hogy mi történt előbb: a film megnézése vagy a könyv elolvasása, már nem emlékszem, de azt tudom, hogy az elmúlt 40 évben számtalanszor olvastam újra a könyvet.
Az árván maradt Jane Eyre-t szívtelen nagynénje neveli, ám egyre súlyosabb ellentéteik miatt a néni végül árvaházba adja a kislányt. Jane-ből művelt, kedves modorú kisasszony lesz, és ennek köszönhetően sikerül tanítónőként elhelyezkednie egy jómódú különc kastélyában, Thornfield Hall-ban. Miközben az úr, Mr. Rochester szeleburdi gyámleányát pallérozza, tiszta szerelem ébred benne gazdája iránt, és legnagyobb örömére érzelmei nem maradnak viszonzatlanok. Ám a kastély és a férfi sötét titka váratlan akadályt állít boldogságuk elé. Mind Jane-nek, mind Rochesternek súlyos megpróbáltatásokon kell átesnie, míg kiderül, vajon lehet-e reményük a megalkuvás nélküli beteljesedésre. Charlotte Bronte legkiérleltebb regénye máig érvényes példát mutat méltóságból, hűségből és a magára eszmélt női lélek erejébe vetett hitből
Gyermekkorom egyik ismert sorozata volt még a Delfin-könyvek sorozat. A Delfin könyvek ifjúsági könyvsorozat 1964 és 1990 között jelent meg rendszeresen Magyarországon a Móra Könyvkiadó gondozásában. Sorozatszerkesztője hosszú évtizedekig Rónaszegi Miklós volt. A sorozatban különböző műfajok – sci-fi, kalandregény stb. – szerepeltek, de elsősorban a magyar történelem élvezett elsőbbséget. Összességében mintegy 170 különféle cím jelent meg.
Mindegyik művet több tízezres példányszámban adták közre, de előfordult 100 ezernél is nagyobb példányszám. Számos kötetet olvastam el ebből a sorozatból is. Az egyik, ami tetszett annyira, hogy ma is emlékszem a történetre az a Delfinek szigete című volt.
Ez a könyv - fantasztikus regény. A távoli jövőben játszódik, tudományos kérdései azonban már a mai embert is foglalkoztatják. A tengerek legértelmesebb élőlényei, az ún. játékos delfinek már az ókorban is kitűntek azzal, hogy különösképpen vonzódnak az emberhez. A mai kutatás felfedezte azt is, hogy sajátos delfin-nyelven társalognak egymás között. Ettől már csak egyetlen lépés, hogy az emberi nyelvet és a delfin-beszédet oda és vissza lefordíthassuk. Ezzel foglalkozik Kazan professzor, a regény orosz származású tudósa, és a kutatás eredményeit használja fel páratlanul izgalmas tengeri utazása során a regény sok kalandot megért ifjú hőse.
