Lőrincz L. László hazánk egyik legismertebb kortárs írója, akinek regényei emberek millióit ejtették már rabul a múltban, hiszen mindegyikük a klasszikus nyomozós kalandok és krimik legszebb hagyományait fonta át kalandos utazásokkal, rejtéllyel és misztikummal. Rendkívül termékeny író, írt tudományos műveket a keleti kultúráról, regényeket, novellákat. Kezdetben ifjúsági regényeket írt, igazi ismertséget azonban sci-fi regényei és a Galaktika folyóiratban megjelent novellái hoztak számra. Éveken át élt a Távol-Keleten, munkásságának fő területe a tibeti és a mongol kultúra, történelem és irodalom. Aki életében csak egyetlen regényét is olvasta, bizonyára örökre beleszeretett Lőrincz L. László, Leslie L. Lawrence, vagy kevésbé ismert írói álnevén Frank Cockney műveibe. Lássuk milyen életutat tudhat maga mögött ez a csodálatos elme, aki nem csak íróként, hanem orientalistaként és műfordítóként is elismert.
Lőrincz L. László 1939. június 15-én született Szilvásszentmártonon. Tanulmányait egy egészen más pályán kezdte, középiskolai éveit a kaposvári Cukor- és Édesipari Technikumban végezte el, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karára került, ahol történelem-mongol szakon szerzett diplomát 1962-ben. Tanulmányai során több évet is Távol-Keleten töltött, ahol az ulánbátori Állami Csojbalszan Egyetemen tanult ösztöndíjasként, ahonnan a bonni Friedrich Wilhelm Egyetemre került. 1966-ban nősült meg, két gyermeke is van, lánya Lőrincz Judit Lívia és fia, Lőrincz Márton. Lőrincz L. Lászlót már tanulmányai során lenyűgözte a tibeti és a mongol népek folklórja, irodalma és történelme, így nem véletlen, hogy tudományos munkásságának fő területeit is ez képezi, életében már több mint 100 cikket írt a témában, és gyakran fordít burját, valamint mongol eposzokat is.
Az országos elismerést és sikert a Leslie L. Lawrence név alatt kiadott Sindzse szeme című műve hozta meg számára. Főként keleti témájú kalandregényeit tudományos alapismereteire, illetve kutatásai során felhalmozott tapasztalataira alapozta, ezáltal olyan hitelesen és érdekfeszítően tudja megírni történeteit, amire talán senki más sem. Ezen felül mindig képes izgalmas és fordulatos cselekményekkel előállni, de kevesen tudják, hogy mivel szenvedélye az utazás, az író regényeinek helyszíneit igyekszik személyesen is felkeresni azért, hogy a lehető leghitelesebben tudja visszaadni azt olvasóinak, ezáltal az alkotó történeteit valóban meg is éli.
Főbb irodalmi művei: Dzsingisz kán (1972), Mongol mitológia (1975), Démonok és varázslók Tibetben (1988), A piramis gyermekei (2011), Gyilkosság az olimpián (1990), A Fekete Özvegy (2009) Az író könyveinek többségét megtalálják a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár Oroszlány könyvtári állományában is.