Zsigmond Vilmos Szegeden született 1930. június 16-án. 1951-től a Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán Illés György tanítványa volt. Több főiskolai társával megörökítette az 1956-os forradalom eseményeit, majd Kovács László operatőrrel elhagyta Magyarországot. Los Angelesben telepedett le, kezdetben technikusként és fotósként vállalt munkát. 1963-tól dolgozott operatőrként. Első figyelemre méltó munkája az 1971-es A bérmunkás című film. Ekkor alakította ki sajátos sötét tónusokkal dolgozó képi világát, mely védjegye maradt. Egyre komolyabb mozikat készített és a legismertebb rendezőkkel dolgozott együtt: többek között Steven Spielberg a Sugarlandi hajtóvadászat (1974.) és a Harmadik típusú találkozások (1977.) című filmjében. Utóbbi elhozta számára az Akadémia legjobb operatőrének járó díjat. Oscar-jelölést kapott a Szarvasvadász (1978.) képi világa is. A 80-as évek filmjei közül kiemelkedik Az eastwicki boszorkányok. 1992-ben készült Sztálin című tévéfilmért Emmy-díjat kapott. 2007-ben ismét Oscar-díjra jelölték a Fekete Dália című film fényképezéséért. Számos mesterkurzust tartott Magyarországon. 2014-ben életműdíjjal tüntették ki a Cannes-i Filmfesztiválon. A világhírű operatőr 2016. január 1-jén halt meg. Zsigmond Vilmos özvegye a Színház-és Filmművészeti Egyetem könyvtárának adományozta férje filmezéssel és fotózással foglalkozó albumait és szakkönyveit. Egy felmérés szerint, melyet az International Cinematographers Guild (Operatőrök Nemzetközi Céhe) végzett, Zsigmond Vilmos egyike a történelem tíz legbefolyásosabb operatőrének.