Szüleit korán elveszítette, nyolc éves korában inasnak szegődtették, ettől kezdve az „emberek között” élt. Bebarangolta Oroszország különböző tájait és a Kaukázust. Száműzött forradalmárokkal, marxistákkal barátkozott. Ebben az időszakban találkozott Lev Tolsztojjal, Csehovval, akik támogatták irodalmi törekvéseit. 1901-ben jelent meg első elbeszélése, Makra Csudra címen. Az Akadémia tiszteletbeli tagjává választották, de a cár érvénytelenítette a döntést. 1905-ben a forradalom aktív résztvevője volt, kiáltványaiban az önkényuralom megdöntésére hívta fel a figyelmet. Letartóztatták, de nemzetközi nyomásra kiengedték a börtönből, Amerikába utazott, de a cár keze itt is utána nyúlt, Capri szigetén telepedett le és töltött hét termékeny évet. Itt született az Artamonovok című családregény, a Gyermekkorom, az Inaséveim. Az Éjjeli menedékhely a kényszerűségből összezárt emberek lazán fűzött életképsorozata, ma is megtalálható a színházak műsorán. 1920-ben tüdőbetegséget kapott és évekig külföldön kezeltette magát. Mikor végleg visszatért hazájába ünnepelt íróvá vált, ő lett az Írószövetség elnöke. Tüdőbajban halt meg, de máig sokan vitatják, hogy természetes módon-e.