Ezen a héten három regényt ajánlunk olvasásra.
Hogy Orwellnek ez a kevéssel a II. világháború vége után született regénye milyen "veszélyes" mű, már abból a tényből is látszik, hogy Magyarországon a rendszerváltásig kizárólag szamizdat formában volt hozzáférhető, s első legális kiadását csak 1989-ben vehették kézbe a hazai olvasók. A XX. század totalitárius államai és a hidegháború paranoiája ihlette műből egy olyan jövőkép rajzolódik ki, melyben a mindenható Párt folyamatosan újraírja a történelmet, és a hagyományos angol nyelv lerombolásával, illetve a "káros" gondolatok megszületését lehetetlenné tevő újbeszél kidolgozásával a polgárok gondolkodását is korlátok közé szorítja. A szerző nevét világszerte ismertté tevő disztópia számos mondata vagy mozzanata az egyetemes kultúra részévé vált.
Esterházy Péter: Harmonia caelestis
Az 1950-ben született szerző ezért a művéért vette át az első alkalommal (2001) odaítélt Magyar Irodalmi Díjat Göncz Árpádtól. A Harmonia caelestis igazi vérbeli Esterházy alkotás, amely a szerző ötvenedik születésnapjára jelent meg nyomtatásban. A regény két részből áll: egy Számozott mondatokat tartalmazóból és Egy Esterházy család vallomásai című, szintén számozott részekből álló könyvből. A mű az apáról szól, de nemcsak az író édesapjáról, hanem annak legendáriumáról is, és a család minden apjáról, a nagy Esterházyak férfiaalakjairól.
„édesapám, e marcona, barokk főúr, kinek gyakran állt módjában és kötelességében pillantását Lipót császárra emelhetni, pillantását Lipót császárra emelte, arcára komolyságot vett, bár csillogó, hunyorgó szeme, mint mindig, elárulta, s mondotta: kutya nehéz, felség, úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot, azzal fölpattant Zöldfikár nevű pejére, és elvágtatott az érzékeny, XVII. századi tájleírásban”
Az öt fenyő nem korrajz, nem "romirodalom", inkább a kalandregény, a krimi, a művészregény sajátos elegye. Egy fiatal művészettörténész halálával kezdődik, és az eset a művészettörténész köré gyűlt kis csoport (barátok, kollégák) mindegyikében más-más emlékeket szabadít fel, s más-más érzéseket szül. Mindenki kedvelte őt, de egyben mindenki oka is lehetett halálának. Az ügyben - gyilkosságra gyanakodnak - nyomozás indul, melyben kimondva-kimondatlanul mindenki vádló és vádlott lesz egyszerre, és a bűnügyi történetekre jellemző kötelező feszültségtartás miatt csak az utolsó fejezetben derül ki az igazság.
