A világhírű orosz realista festő - aki egyébként szép kort élt meg - 86 évesen 1930-ban hunyt el. Művei mély lelki átélésről és szociális érzékenységről tanúskodnak. Késői képeivel új stílust teremtett, ami miatt halála után a Szovjetunióban különösen nagy tisztelet övezte a szocialista realizmus művészei között. „Haladó” és „realista” felfogása példát mutatott a fiatal szovjet művésznemzedékek számára.
Sokalakos képeinek jó néhány szereplője külön tanulmány, minden alak külön él és mégis kompozíciós egységet alkot. Ezt a jellemábrázoló erőt látjuk A zaporozsjei kozákok válasza a török szultánnak című festményen, mely egy valóban megtörtént eseményt ábrázol.
A pontos és kifejező lélektani ábrázolás Repin művészetének egyik legjellemzőbb vonása. Rettegett Iván és fia, Iván (1885) című kétalakos festménye a fiát önkéntelenül legyilkoló cár tébolyának és a rákövetkező felismerés iszonyatának egyidejű, nagy hatású ábrázolása. 1899-ben Repin a Finn-öböl partján fekvő Kuokkala nyaralóhelyen kisebb, új otthonában lakott. 1918-ban, Finnország függetlenné válásakor a falu és vele Repin is elszakadt Oroszországtól. 1922-ben Petrográdból átköltözött hozzá Vera nevű leánya, ő lett háziasszonya. Maga Repin begubózott történelmi eseményektől távol eső műtermébe és kedvelt vallási tárgyú képei vagy élénk színekkel megfestett, életörömöt sugárzó zaporozsjei témái közé menekült. Késői korszakának leghíresebb festménye, az 1925-ben befejezett Golgota - kilátástalan, tragikus életérzést sugároz. Bár hazaköltözhetett volna, többször hívták és a szovjet pártvezetés is megpróbálta rábeszélni, ő nem élt a lehetőséggel. Soha nem tért vissza a szovjetté lett Oroszországba.