A lelőhely területén egykoron kőbánya üzemelt. A csontokra egy munkás hívta fel a figyelmét az ásatást vezető Pécsi Márton régésznek, aki azokat a nemzetközi hírnévnek örvendő Vértes László ősrégészhez juttatta. Vértes László a helyszínre utazott, s kiderült, hogy a vértesszőlősi lelet nagyon értékes, mind korát, mind leletanyagát illetően. A feltárások során előkerült gyermek tej-szemfog, számos fogtöredék, növényi termés- és levéllenyomat, több tűzhely és számos egyéb kőeszköz.
Samunak csupán a nyakszirtcsontja került elő. A leleten jól látható, hogy az öreglyuk tájékán töredezett, agytérfogata 1300 cm3 lehetett, azonban nem voltak a maihoz hasonló agytekervényei. Sámuel az általánosan elfogadott adatok alapján 320-380 ezer éve élhetett.
A Homo erectusok közé sorolandó, akik a Föld különböző tájain jelentek meg. Legismertebb leleteik Jáva, Kína, Németország, Észak-Tanzánia és Magyarország területéről kerültek elő. A Homo erectusokat sok szakember a Homo sapiens közvetlen ősének tekinti. Afrika, Európa és Ázsia erdős szavannáin, családközösségben éltek.
Mit tudott Samu?
– Ismerte a tüzet és használta is, igaz, maga még nem tudott gyújtani, talán villám sújtotta fa parazsát őrizte.
– Kőeszközei voltak, hasító és hasogató. Anyaguk részben kvarcit, részben kova.
– Gyűjtögető, dögevő volt, nem vadászott, viszont csapdát állíthatott.