Három éves korától gyerekszínészként szerepelt apja Újpesti Népszínházában. Több némafilmben is játszott. Kilenc évesen verseket és novellákat írt. Kezdetektől fogva írónak készült, képezte magát, nagy hatással voltak rá a Nyugat és Ady Endre versei. Művészettörténetet, irodalmat, pszichológiát hallgatott.1939-ben hozzákezdett akkor még novellának indult írásához, amely az idők folyamán legismertebb regénye, majd az egyik legkalandosabb életű magyar könyv lett A Vörös Oroszlán. Ezen a művén öt évet dolgozott. Nem sokkal megjelenése után, a könyvet felforgató és veszélyes műnek találva, begyűjtötték és minden példányát bezúzták. Negyven évig volt tiltott könyv Magyarországon. Hamvas Béla, az írónő igen jó barátja meg tudott menteni négy példányt. „Amikor azt hitték, megölték a könyvemet, akkor kezdett el élni” - mondta Szepes Mária és így is lett.
1989-ben jelenhetett meg itthon ismét szabadon. A könyv alaptémája egy elixír, amely a halandókat hallhatatlanná, vagy legalábbis hosszú életűvé teszi, a kiválasztottaknak megadja azt a képességet, hogy emlékezzenek előző életeikre, tetteikre.