A látássérültek nemzetközi napjának célja a közvélemény figyelmének felhívása a vakok és gyengén látók sajátos helyzetére, keresve gondjaik megoldásának lehetőségeit, a társadalomba való teljesebb értékű beilleszkedésük útját. A fehér bot a vakok utcai közlekedésének közismert és elengedhetetlen segédeszköze.
A fehér bot története:
Guilly d Herbemont francia grófnő az 1930-as években figyelt fel a vakokra leselkedő veszélyekre a nagyvárosi utcák forgatagában. Rájött, hogy egy megkülönböztető, de ugyanakkor segítő tárgy támogatná a nem látókat. Ekkor ötlött fel benne a fehér bot gondolata, ami távolról is feltűnő, ugyanakkor „hosszított karként” is használható, így a vakok az útpadkákat és a falakat baleset nélkül megtalálják, és képessé válnak az önálló közlekedésre. A bot 1938-ban lépte át Svájc határát, ahol törvénybe foglalva tudatosították a lakosságban jelentőségét és a közúti forgalomban elfoglalt kitüntetett szerepét. A magyar lakosság 18 százalékának van a környezetében gyengén látó barát, családtag, ismerős.