A statisztikák szerint jelenleg körülbelül hetven millió ember dadog a Földön, ami a teljes emberi populáció nagyjából egy százaléka. Akkor beszélhetünk a megjelenéséről, ha az egyén rendszeresen megnyújtja vagy ismételgeti az egyes beszédelemeket, illetve indokolatlanul szüneteket tart mondandójában. A beszéd folytonosságának ilyen jellegű zavarát egyébként jellemzően tizenkét éves kor előtt diagnosztizálják. A dadogást akár egy negatívan megélt élethelyzet is kiválthatja, de legtöbbször központi idegrendszer sérülését, a biokémiai eltéréseket, valamint a túl gyors vagy lassú beszédfejlődést okolják a kialakulásáért. A dadogás tehát egy közismert jelenség, ami gyermekkorban igen jól kezelhető és ezért serdülőkorra általában elmúlik, mégis sokan vannak, akik közösségükben céltáblaként élik mindennapjaikat.