Moszkvai művész-értelmiségi családból származott, apja festőművész, a képzőművészetek professzora, anyja tehetséges zongoraművésznő volt. Zeneszerzőnek készült, de történelmet és filozófiát hallgatott a moszkvai egyetemen. 1912-ben Németországba utazott. Első verseskötetén már látszott páratlan természetleíró képessége, úgy festette le a kertet, a szelet, az esőt, a tavaszt, hogy őróla, a természetben élő, ám a természetet kultúrává nemesítő emberi lényről valljanak. Munkatársa lett Majakovszkijnak. Nagyregényében a Zsivago doktorban – ismert filmváltozata a Doktor Zsivágó – az 1903–1929 közé eső korszak, továbbá a háborús évek orosz történelmének átfogó képét kívánta megrajzolni. 1957-ben kijutatta regényét az országból, ami meg is jelent Olaszországban és több más nyugati államban. Amikor 1958-ban neki ítélték a Nobel-díjat, durva lejáratókampány indult ellene hazájában. Művét szemétnek, őt magát árulónak titulálták. Válaszút elé állították. Vagy lemond a díjról, vagy száműzik hazájából. Az előbbit választotta. Regénye 26 hétig vezette a New York Times bestsellerlistáját. 1988-ig nem is jelenhetett meg hazájában.