Deák Bill Gyula Kőbányán született 1948. november 8-án.
Gyermekként focistának készült és tehetséges is volt, de 11 évesen egy focibalesetben megsérült a bal lába. A műtét közben az orvos megsértette a főütőeret a lábában, ami miatt egy héttel később amputálni kellett. Ezután nem sokkal a bal szemét is elveszítette, egy iskolatársa a vita hevében nádpálcával beleütött a szemébe.
Ezek után kezdett zenével foglalkozni. Az énektanára operaénekest szerettet volna faragni belőle, de ez a pálya nem vonzotta ezért inkább az önképzést választotta.
Első zenekara a kőbányai fiatalokból álló Sztár volt, ezt követte a Napsugár, a Wanderers, a Loyd és a híressé vált Syrius.
Az országos hírnevet a Hobo Blues Band hozta el számára. Először ezzel a zenekarral lépett fel nagyközönség előtt az 1980-as évek elején, s ekkor vált elismert énekessé.
Ezután sorra következtek a felkérések. Filmszerepet kapott a ’81-es Kopaszkutya című Szomjas György filmben, amit később betiltottak.
1983-ban még szélesebb ismertségre tett szert Torda táltosának szerepében a Szörényi Levente–Bródy János rockoperában, az István, a királyban, melyben nagyszerű alakítása és hangja lenyűgözte a közönséget. Később az Itt élned, halnod kell, a János vitéz és a Jézus Krisztus szupersztár című musicalekben is szerepelt.
Szóló énekesi karrierje 1983-ban kezdődött a Rossz vér című lemezzel. A Hobo Blues Bandből való kiválása után néhány év csend következett majd ismét önálló albummal jelentkezett „Mindhalálig Blues” címmel. 1987-ben a Deák Bill Blues Band frontembere lett, amivel Dániában és az egykori Nyugat-Németországban is fellépett, s az 1990-es évektől kezdve vidéken és Budapesten is nagy sikerrel koncertezik ezzel az együttesével. Az 1993-as Bűnön, börtönön, bánaton túl című lemeze megjelenése után hat évig nem készített új albumot, habár zenekarával rendszeresen koncertezett. Végül 1999-ben megjelentette a Bort, bluest, békességet albumát, majd rá két évvel a Bill kapitány blues cirkuszát.
2007-ben Bill kapta a Blues Patika Életmű-díjat. 2008-ban újabb díjban részesült , mégpedig az első Pont FM Életmű-díjban, ezután 2009-ben a Fonogram díjkiosztó gálán Életmű-díjat kapott.
2012. november 11-én szívproblémái miatt kórházba szállították, emiatt koncertjei több hónapig elmaradtak. Május 18-án a Legenda koncerttel tért vissza a rajongók nagy örömére a Pecsába.
Azóta is koncertezik és állandó fellépője a fesztiváloknak. Oroszlányon több alkalommal is élvezhette a közönség koncertjeit.




