A berecki iskola után a gimnáziumot Csíksomlyón végezte, majd bevonult katonának. Kézdivásárhelyen, a 2. számú székely határőrezrednél katonaként szolgált, majd, Gyulafehérváron „pattantyús” (ágyúkezelői) kiképzést és káplári rangot kapott. 1840-től az 5. pesti tüzérezredhez állt be, később Bécsben, az ágyúgyárban szolgált. Tovább szolgálati kérelmét nem fogadták el, ezért leszerelt. 1842-ben öccse helyett újra bevonult, de nem sikerült elérnie, hogy továbbképezzék, ezért 1846-ban végleg leszerelt. Gyulafehérváron szerzett tüzérségi ismereteket, közben az asztalosmesterséget is kitanulta. 1848. november 12-én Puchner császári tábornok feltétel nélküli megadásra szólította fel Sepsiszentgyörgyöt. Az összehívott népgyűlés megfelelő fegyverek hiányában már majdnem a megadás mellett döntött, amikor Gábor Áron felajánlotta, hogy ágyúkat gyárt, és a maga öntötte ágyú torka elé áll, ha a próbalövéssel nem talál célba.
Az ágyúkat Gábor ki is öntötte Bodvajon. Először november 30-án, a hídvégi csatában használták őket, és megnyerték az ütközetet. Az első ágyú neve Jancsi volt. A bodvaji kohót az osztrák hadsereg 1848 decemberében feldúlta, ezért Gábor Áron Kézdivásárhelyen folytatta az ágyúöntést, Túróczi Mózes rézműves műhelyében.
1849. március 24-én Bem József tüzér őrnagynak nevezte ki. Májusban Debrecenbe küldik, ahol Kossuth Lajos a székelyföldi hadi gyárak igazgatójának nevezi ki, és a kézdivásárhelyi gyárnak pedig hatvanezer forintos segélyt utal ki.
1849. július 2-án a kökösi csatában vesztette életét, amikor bal mellén hatfontos ágyúgolyó találta el. Testét először Uzonban hantolták át, a harcok végén került a közeli Eresztevénybe. A református templom kertjében van végső nyughelye.
Felesége Velcsuj Jusztina volt, akit Gábor akkor ismert meg, amikor moldvai bojárok uradalmaiban dolgozott gépészként. A szájhagyomány szerint Jusztina segített az ágyúöntésben, sőt a csatákba is elkísérte férjét, és jelen volt halálakor is.
A Gábor Áron gyártotta ágyúk közül egyetlenegy maradt fenn. 1906-ban találtak rá, amikor a kézdivásárhelyi Rudolf Kórház udvarán csatornázási munkákat végeztek. Az ágyút a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban állították ki. Amikor azonban Bukarestben 1972-ben felállították a Nemzeti Történelmi Múzeumot, az ágyút elkobozták. 1980 körül még megtekinthető volt, elbeszélések szerint felirata ez volt: „Az 1848-as román forradalomban használt ágyú”. Később raktárba került.