Budapesti, bécsi, müncheni iskolák után Dániában és Franciaországban volt tanulmányúton. Egyaránt mestere a körplasztikának és a domborműnek, az agyagba vésett rajzos csempéknek, korongolt és felrakott edényeknek, a mázak finoman árnyalt keverésének. Alkotómunkásságának középpontjában az ember áll.
Kovács Margit látszólag nyílt és egyszerű, valójában azonban nagyon is titokzatos, az imázsát meglepő tudatossággal építő nő volt. Beszédét valószínűleg tudatosan alakította kicsit parasztos ízűvé, miközben egy győri, zsidó polgárcsalád lánya volt, akinek semmi köze nem volt a falusi élethez. Élete nagy részében a Pozsonyi úton élt, abban a házban, ahol Radnóti Miklósék is. Barátok voltak, Kovács ott volt, amikor egy bombariadó alkalmával a költő először szavalta el a pincében a Nem tudhatom című versét. De arról, hogy miként élte túl családja összes tagjával együtt a vészkorszakot, éppen úgy nem beszélt soha, ahogy zsidóságáról sem. A magánélete ugyancsak rejtélyes: édesanyjával élt annak haláláig, egyetlen szerelemről, társról sem tudunk az életében. Kovács Margit munkái könnyen befogadhatóak, nem kívánnak művészettörténeti jártasságot. Szép nők, anyák, gyerekek, Madonnák, állatok és tájak láthatók rajtuk. Még a halállal foglalkozó művek is harmonikusak, megnyugtatóak. Kovács minden korban megtalálta a helyét, ha kellett egyházi, ha kellett népies témában alkotta meg lényegében ugyanazt. Éppen úgy képes volt a Horthy-kor, mint később a pártízlés szolgálatában megtartani a saját stílusát. Kovács Margit soha életében nem adta el egyedi alkotásait. Az anyagi biztonságot a sokszorosított munkák eladásából származó bevételek, a köztéri megbízatások és az esetleges múzeumi vásárlások jelentették számára. Korongolt kerámiáit gipszklisékkel sokszorosította és keramikus bedolgozók segítségével szolgálta ki a rengeteg megrendelést. A művész ugyan nyilvánosan nem foglalt állást semmilyen politikai eszme mellett, azonban ismeretségei a pártvezetés elitjéhez is elértek: tekintélyes támogatót jelentett számára a fiatalkorából ismert Aczél György, a Kádár-korszak kulturális életének legmeghatározóbb politikusa. Aczél György és a Pest megyei pártvezetés segítségével választhatta ki állandó múzeumának épületét is Szentendrén. A szentendrei Kovács Margit Kerámiamúzeum múzeum 1973 óta mutatja be munkáit, és máig ez az egyetlen olyan vidéki kiállítóhely, amely el tudta érni a bűvös évi egymilliós látogatószámot. Sokáig kötelező programhelyszíne volt a Magyarországra látogató állam- és kormányfőknek, az iráni sahtól az angol királynőn át a spanyol királyig sokan megcsodálták Kovács Margit munkáit.