Akik nélkül nincs előadás….
2. rész

Valószínűleg mi, lelkes színházlátogatók a nézőtéren ülve nem sokszor gondolunk arra, hogy egy-egy színpadi produkció megszületése vajon hány ember összehangolt munkájának gyümölcse. Kik is azok, akik a háttérben fáradhatatlanul dolgoznak azért, hogy mi, az előadások nézői egy-egy estére elmenekülhessünk a szürke hétköznapokból egy varázslatos világba. Jelmezek, díszletek, szövegkönyv, kellékek, frizura…mind-mind egy-egy előadás nélkülözhetetlen részét képezik. 3 részes sorozatunkban olyan különleges szakmákat gyűjtöttünk össze, amelyek a háttérben, a függöny mögött tüsténkedő csapat munkáját mutatják be.

Színházi dramaturg – az előadás „bábája”
A legtöbben annyit tudnak a dramaturgokról, hogy ők azok a színházban, akik a szöveggel foglalkoznak - de ez csak részben igaz. Bejáratott definíció valóban nincs, ahány dramaturg, annyi meghatározás. Egyesek szerint ő a rendező legjobb barátja, mások szerint a történetmesélés felelőse. A dramaturg az a szakember, aki a hatásért felelős; aki felméri, hogy milyen hatást kíván elérni egy előadás, milyen út vezet el odáig, aztán felismeri azokat az akadályokat, amelyek eltéríthetik a produkciót. Ez nemcsak a szövegre, de a történetmondás, az elbeszélés stratégiájára vonatkozik. A munka gyakorlati részének persze valóban fontos része a szöveg gondozása, azaz a színpadon végül elhangzó szöveg megteremtése az eredeti drámából, regényből, bármilyen írott vagy éppen leíratlan anyagból - de mindez csak egy része a teendőknek. A dramaturg a tehetsége és a saját vagy a munkatársai személyiségének függvényében lehet akár egy színház arculatát, szellemiségét meghatározó alak is, a rendező egyenrangú társa, egy újszerű, különleges koncepció kitalálója. A dramaturg gyakorlatilag a színházi évad elejétől készül a következő évadra: drámát és más szövegeket olvas, a külföldi és itthoni színházak repertoárját, a színházi szaklapokat böngészi, elolvassa a színházba beküldött drámákat, hogy ötleteket adjon a színházvezetésnek, mit érdemes bemutatni. Ha megvan a bemutatandó darab és a rendező, az olvasópróba - azaz a köznyelvben próbafolyamatnak hívott időszak kezdete - előtt el kell készíteni a példányt a rendező vagy a dramaturg saját elképzelései, koncepciója alapján, a fordításokat összevetni, húzni a szövegből, esetleg szerepeket összevonni. Az olvasópróbán, az elemzőpróbákon még fontos szerepe lehet a dramaturgnak, pluszinformációkkal, adalékokkal tud szolgálni a darabot, a szerzőt, a kort illetően. A dramaturgok munkája már csak ezért is roppantul meg tudja változtatni egy előadás képét; mert nemegyszer olyan ötletek, koncepciók kötődnek hozzájuk, amelyeket a néző nyilvánvalóan a rendezőnek tulajdonít. Ugyanakkor sok olyan feladat is hárul rájuk, amely nem közvetlenül alakítja az előadás minőségét, a fénymásolástól a szórólap vagy a műsorfüzet elkészítéséig. A jó dramaturg ráhangolódik társaira, együttműködik a rendezővel és a színészekkel; mintegy hidat képez az alkotók és a mű között.

Kellékes – a színház illuzionistája
Noha nevük többnyire nem szerepel a bemutatók címlapján, a kellékesek az olvasópróbától a premierig és utána is minden este részt vesznek az előadások létrejöttében. Még mielőtt a rendező bármit is mondana, alaposan átnézik a szövegkönyvet, és ahol utalás van bármiféle kellékre a pohártól a szivaron át a hegedűtokig, azt megjelölik - ehhez jönnek később a rendező színészt és az előadás megértését. A kellékesről azonban, aki mindezért felel, a néző szinte semmit nem tud – a trükkjeiről nem is beszélve. Az ételekért és italokért mindig a kellékes felel. Az semmiképpen sem árt, ha a kellékes kiismeri magát a konyhában, jó ha tudja, hogy a vörösbornak ribizlilé, fehérbornak almalé, whiskynek és konyaknak tea, pezsgőnek Traubi felel meg, a leginkább bevett ételimitátor a reszelt alma, mert könnyen és gyorsan fogyasztható, nem akad a színész torkán, a nézőtérről nem gyanús a kinézete, és nyelés után könnyű megszólalni. Ami egy rendezőnek eszébe jut, azt általában azonnal elő kell teremteni, s ezzel nincs is gond, ha van belőle a kelléktárban. Ha különlegesebb holmiról van szó, pár napot igényelhet az utánajárás piacokon, régiségboltokban vagy az interneten, míg a nem létező tárgyakat gyártatni kell. Mindenből lehet színházi kellék, így a kellékesek anyagismerete és tárgyismerete végtelenül nagy – ráadásul néha azt is ki kell találniuk, hogy mi az, ami nem AZ, de annak LÁTSZIK…
Sorozatunk harmadik, egyben utolsó részében az öltöztető, a díszlettervező és a KFMKK kollégáinak színfalak mögötti munkájába vezetjük be Önöket. Tartsanak velünk!