Czuczor Gergely magyar költő, nyelvtudós, bencés szerzetes 1800. december 17-én született Andódon. Alacsony sorból emelkedett a 19. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjává. A magyar mellett már fiatalon beszélt németül, szlovákul. Kamasz korában magyarul és latinul írt verseket. Első gyermekéveit Érsekújvárott töltötte, majd Nyitrán, Esztergomban és Pozsonyban tanult. Apja katonának nevelte, ő azonban tanár akart lenni és ehhez a papi hivatást választotta. Pannonhalmán tanult unokatestvérével Jedlik Ányossal. A teológiát Pesten kezdte el végezni a központi papneveldében.1824-ben felszentelték és Győrött kezdett el tanítani.1831-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1830-ban Kisfaludy halála után Czuczor Vörösmarty mellett már az új hangon megszólaló magyar költészet legnevesebb alakja. A szabadságharc eseményei fellelkesítik. Megírja Riadó című költeményét, melyet Petőfi versei mellett a magyar forradalom egyik leghatásosabb verseként tartanak számon. E költemény miatt osztrák börtönben tölt két évet, a Magyar Tudományos Akadémia kérésére kap kegyelmet. Ezután csak nyelvészettel foglalkozik. Nyelvészként fő műve a hatkötetes A magyar nyelv szótára amelyet „a Czuczor – Fogarasi” néven emlegetnek, mert Czuczor halála után Fogarasi János fejezte be. Százhetvenezer szócikkével majd száz évig nem volt párja. Munkaszeretete, egyenes jelleme, a hazáért, a tudományért és a népért vállalt áldozatai megszerezték számára Vörösmarty Mihály, Toldy Ferenc, Széchenyi István, Deák Ferenc barátságát. 1866. szeptember 9-én Pesten kolerában halt meg.
Czuczor Gergely, aki mint növendék tanult a győri bencés gimnáziumban, és ahol éveken át dolgozott, méltán lett a több évszázados múltú iskola névadója.