A szenteste december 24 napján, Karácsony előestéje.
A keresztény családok böjtölnek. Régebbi időkben az adventi időszak is böjt volt, kisböjtnek nevezték. A keresztény emberek a nagyobb ünnepekre böjttel, testi-lelki tisztálkodással készülnek, hogy kiérdemeljék a karácsony és az új esztendő áldásait. A böjti vacsora kezdetben alma, dió, méz, hús nélküli bablevest jelentett. Végül mákos guba zárta a menüt. Újabb időkben alakult ki a hal és a töltött káposzta fogyasztásának szokása. Magyaroknál általában a 24. este a bensőséges családi vacsora, az együttlét ideje, míg a nyugat-európai országokban ez 25-én jellemző. Ezen a napon tilos volt a mezőn dolgozni, csak a ház körül lehetett tevékenykedni. Aranyos vizet, életvizet merítettek ekkor, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. A házat az istállót igyekeztek nagy gonddal tisztítani, rendbe tenni, ezen kívül az emberi kapcsolatokat is próbálták rendezni, a problémás ügyeket lezárni, a tartozásokat megadni. Szenteste délutánján a gyerekek betlehemezni jártak. A 19-20. századi paraszti betlehemezés középpontjában hazánkban a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka állt. A karácsonyfa a karácsony mai, közismert jelképe ebben a formában újabb keletű szokás. Az eddigi kutatások a karácsonyfa-állítást német eredetűnek tartják, mely hazánkban az arisztokrácia, majd a városi polgárság, a falusi értelmiségi, végül a parasztság körében terjedt el. Magyarországon Brunszvik Teréz állított először karácsonyfát 1824-ben.




