Jézus nemcsak egy az emberek közül, hanem Isten fia, a Megváltó, a Világ Világossága. A keresztény hit szerint Jézus a próféták által megjövendölt messiás, aki megváltja az emberiséget a bűneitől.
Az első századokban az egyház vízkereszt napján ünnepelte, és a keleti egyházakban megmaradt ez a szokás. Nyugaton I. Gyula pápa 350-ben nyilvánította Jézus születésének napjává december 25-ét. Az időpont kiválasztása nagy valószínűséggel azért esett erre, a téli napfordulóhoz közeli napra, mert a Római Birodalomban ez volt a Sol invictus, a legyőzhetetlen nap ünnepe.
Jézus születését sokáig csak a templomokban ünnepelték, később az évszázadok során különböző szokások kapcsolódtak az ünnephez, mint például a Betlehem készítés, a karácsonyfa-állítás és a pásztorjáték. Karácsonyfát a XVI. században a német evangélikusok állítottak először otthonaikban. Örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög formája a Szentháromságra utal, ágai a keresztet idézik. A karácsonyfa gyertyái a született világosságnak, díszei pedig az örök dicsőségnek a jelei. A fa tetején a karácsonyi csillag azt fejezi ki, hogy a karácsonyfát állító ember otthona ugyanaz a betlehemi barlang lett, amely fölött megállt az újszülött Jézushoz utat mutató csillag.
Karácsony napja a család bensőséges ünnepe. A családtagoktól körülvett karácsonyi asztal a hívő ember számára az oltár jelképe és a család egységének és összetartozásának szimbóluma. Az idei évben a világjárvány miatt a családok csak szűk körben ünnepelhetnek, de így még inkább a lényegre tudunk majd figyelni, a nagy összejövetelek helyett békés, nyugodt várakozással engedjük, hogy a kisded Jézus megszülethessen bennünk.