Népszerűségét kezdetben jó megjelenésének, tucatfilmekben eljátszott erős karakterű figuráinak köszönhette. Később ismerték fel drámai tehetségét, mély jellemábrázoló képességét, de ezért meg kellett küzdenie.
Édesanyja az Állami Főreálba íratta, de az iskola helyett szívesebben járt az Uránia és az Apolló moziba. Az első világháború alatt kiszökött a frontra, és leveleket kézbesített a katonáknak. Édesanyja kerestette, és hónapok múlva a tábori csendőrök szállították haza.
16 évesen az Aradi Hírlap újságíró gyakornoka volt. A háború végén, miután az új Románia megalakult, kiutasíttatta magát az országból. A terve az volt, hogy Dániába megy, de Budapesten lekapcsolták, és a vonatjegyét érvénytelenítették. Így maradt a városban, és itt próbált szerencsét.
A Színművészeti Akadémia egyik tanára, Pethes Imre színművész támogatta, Csortos Gyula pedig állást szerzett z ifjú Jávor Pál számára a Tháliában. Ám egy balhéja miatt – megverte a színházi titkárt -, kénytelen elhagyni Budapestet, ezért 1924 és 1926 között Székesfehérváron játszott. Majd visszatért Budapestre, és ekkor indult be a karrierje: nem csak a színpadi, hanem filmes szerepeket is kapott. A vásznon először az 1929-ben készült Csak egy kislány van a világon című filmben tűnt fel, majd az első magyar hangos játékfilmben, A kék bálványban alakította a tönkrement és Amerikában szerencsét próbáló fiatal bárót. A következő emlékezetes alkotás, amelyben szerepelt, az 1931-es Hyppolit, a lakáj, minden idők egyik legsikeresebb és leghíresebb filmje. Ettől kezdve rengeteget forgatott egészen 1944-ig, amikor a nyilasok elől bujkált, majd német fogságban volt. Jávor Pál a filmjeiben rendszerint szenvedélyes, szókimondó, becsületes, hősies figurákat játszott.
A második világháború alatt a villáját figyelte a rendőrség, mert tudták róla, hogy nem a Horthy-kormány támogatója. Amikor az egyik politikai balhéja miatt fél évre eltiltották a szerepléstől, először Agárdon, majd a saját nagykovácsi nyaralójában bujkált. Éppen pasaréti lakásába akart visszatérni, amikor a Gestapo elfogta. Először Sopronkőhidán raboskodott, majd a németek magukkal vitték Németországba. A családtagjai, kollégái semmit nem tudtak róla.
Jávor Pál hazatért, de karrierje megtört, nem foglalkoztatták, így amikor 1946-ban egy turné miatt a családjával Amerikába ment, 11 évig maradtak.
1957-ben végül hazatértek. Ám ekkor jött a következő csapás: kiderült, hogy gyomorrákban szenved. Jávor Pál többször feküdt a városmajori klinikán. 1959. május 12-én megműtötték. Augusztusban, halála előtt a Városmajor kertjében hófehér klinikai asztal mellett húzták utoljára legkedvesebb nótáit a budapesti cigányok. „A beteg, az egykori sármőr utolsó kívánsága az volt ugyanis, hogy halála előtt még egyszer mulathasson úgy, ahogyan azt éveken át tette a főváros kávéházaiban. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Utolsó útjára tízezrek kísérték.