Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, református parasztcsaládból származik. 1950-ben a Pápai Református Kollégiumban érettségizett, majd az ELTE Orosz Intézetében tanult, ám tanulmányait, betegség miatt félbehagyta. 1953-54-ben az Irodalmi Újság munkatársa, 1955-től 56-ig az Új Hang versrovat-szerkesztője volt. Az 1960-as évek elején a Műszaki Egyetem újságjának szerkesztői munkatársa volt, 1968-tól 1988-ig a MAFILM dramaturgjaként dolgozott. Csoóri írásaiban kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatását, különösen a vidéki emberek sorsát tekintve. Gyakran volt megfigyelés és szilencium alatt, néha évekig is. Abban az időben nem kaphatott komolyabb elismerést és díjakat sem. Költészete az 1960-as évekre forrt ki igazán. Első versei 1953-ban, első kötete, a Felröppen a madár pedig 1954-ben jelent meg. Ezekben leginkább Petőfi realista közéletiségét követte. A hatvanas évektől a népi-nemzeti ellenzék vezető egyénisége volt, komoly szerepet vállalt a rendszerváltás előkészítésében. 1987-ben egyike volt az MDF alapítóinak, majd 1993-ig a mozgalom, később a párt elnökségi tagja. 1988-tól a Hitel szerkesztőbizottsági elnöke, 1992-től főszerkesztője volt. 1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke. Ő kezdeményezte 1992 nyarán a Duna Televízió létrehozását. Utolsó éveiben visszavonultan élt. 2016.szeptember 12-én halt meg.