Nyolcéves koráig otthon tanulta a betűvetést. Apja azt akarta, hogy mindkét fia orvosnak tanuljon. Darwin két évet töltött el az Edinburgh-i Egyetemen, de nem bírta nézni az ekkor még érzéstelenítés nélkül végzett műtéteket. Végül emiatt ott hagyta az egyetemet. Apja megijedt, hogy kisebbik fia becsületes munka nélkül marad, így a Cambridge-i Egyetemre küldte teológiát tanulni. Itt került először kapcsolatba a természetrajz több tekintélyével. A botanikus professzor Henslow felkeltette érdeklődését a zoológia és a botanika iránt. A HMS Beagle fedélzetére 23 éves korában kapott meghívót, így lett részese az elsősorban Dél-Amerika természetföldrajzát kutató expedíciónak. Öt éven át tartó világ körüli útjáról 1836-ban tért haza. Felbecsülhetetlen értékű felfedezésekkel gazdagodott, melyek hozzájárultak az evolúciós és a természetes kiválasztódás elméletének fejlesztéséhez, A fajok eredete mégis csak 1859-ben jelent meg. A hajóútról hazatérve megromlott az egészsége. A kimerültségen túl számos kór és fertőzés tünetei gyötörték. Többek között ekcéma, kóros hányás, fejfájás, és szívritmuszavar is megkeserítette életét.
Az érzelmeket mellőzve, észérveket sorakoztatott fel a házasság mellett és ellen. A „mellette” oszlopban szerepeltek a gyerekek, az állandó társaság, vagy a „jobb mint egy kutya” érvek. A „kontra” alá kerültek a Darwin szerint házasságban nem létező fogalmak, így a „szabadon jönni-menni bárhová” vagy az „okos férfiak klubokban való társalgása”. Végül hamarosan elvette első unokatestvérét, Emma Wedgwoodot. Darwin nemcsak tanulmányozott, de előszeretettel fogyasztott is egzotikus állatokat. Fiatalon egy gourmet klubot alapított, ahol a többi közt a héját és a bölömbikát is megkóstolták, de később a hajós tanulmányútján megkóstolta a tatut, a struccot, sőt a pumahúst is.
Egyes szakértők szerint Darwin halálát a Chagas-kór okozta, amely a szív ingerületvezető rendszerét károsítja, minek eredményeként kaotikus ritmuszavar alakul ki.
Halálát követően családja abban a kis faluban szerette volna eltemetni, ahol utolsó 40 évét töltötte, de barátai és kollégái azonban úgy vélték, Darwinnak a legnagyobb tudósok közt a helye, így egy héttel halála után John Herschel és Isaac Newton mellett helyezték örök nyugalomra a londoni Westminster Apátságban, 1882-ben.
Darwinizmus
A Darwin-féle elmélet értelmében az élővilág fejlődése a természet szakadatlan változásának, átalakulásának természetes következménye. A különböző fajok és a fajokon belül megnyilvánuló változatok létrejötte az illető csoport és az őt körülvevő élő és élettelen környezet kölcsönhatásával magyarázható. Ez nem más, mint az evolúció. A természetes szelekciót nagyon sok tényező befolyásolja. Ezért az élővilágban állandóan folyik a harc a fennmaradásért. Ez bizonyos egyensúlyt teremt, mert nem engedi, hogy egy faj a többiek kárára nagyon elterjedhessen.
Darwin szerint az élővilág végső láncszeme az ember. 1871-ben megjelent művében (Az ember származása és az ivari kiválogatódás) bebizonyította, hogy az ember is az élővilág egyetemes fejlődése során alacsonyabb rendű szervezetekből fokozatosan alakult ki.