Napi érdekesség - február 17.
“Jelet hagyni, hogy voltunk és elbuktunk, de lényünkben és e jelekben a magyarázat”
vallotta a 90 éve született Kondor Béla kétszeres Munkácsy Mihály-díjas, posztumusz Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus, költő.
Villanyszerelőként dolgozott a Ganz Hajógyárban, részt vett a gyár képzőművészeti körében, innen került a Képzőművészeti Főiskolára, ahol festészetet és grafikát tanult. Barcsay Jenő, Kmetty János és Koffán Károly tanítványa volt. Diplomamunkáját, melyet 1956 nyarán védett meg, a vizsgabizottság által anakronisztikusnak tartott Jelenetek Dózsa György idejéből című hétrészes rézkarcsorozata volt. Már főiskolás korában illusztrált könyveket. Kiállításokon 1954-től szerepelt. 1957-ben Párizsban járt tanulmányúton. 1961-ben Miamiban volt kiállítása. 1964-ben Székesfehérvárott, 1965-ben a budapesti Ernst Múzeumban, 1971-ben a budapesti Műcsarnokban gyűjteményes kiállítással jelentkezett. Legtöbb álmát, gondolatát, vívódását rézlemezekbe karcolta, a rézkarctechnikának már a főiskola elvégzésekor kiváló mestere volt. Rézkarcain az egyik fő motívum a repülőgép, amelynek modelljeit gyakran maga is elkészítette. A repülőgép szárnyainak ősét Ikarus hordta vállain. Kondor Bélánál a repülőgép szárnyai a térben vagy gondolatban való emberi szárnyalást szimbolizálják. Rajzait rendszeresen közölték folyóiratok, mintegy húszkötetnyi szépirodalmi műhöz készített illusztrációt. Festői életművét ugyanaz a mesterségbeli tudás, eleven formakészség, elbeszélői alapállás, egyéni motívum- és szimbólumrendszer jellemzi, mint grafikáit. 1970 táján fotósorozatokat is készített. Kiválóan orgonált, verseket írt, amelyek nagy része még életében (Boldogságtöredék, Bp., 1971), majd halála után (Jelet hagyni, Bp., 1974) önálló kötetben is megjelent.
Villanyszerelőként dolgozott a Ganz Hajógyárban, részt vett a gyár képzőművészeti körében, innen került a Képzőművészeti Főiskolára, ahol festészetet és grafikát tanult. Barcsay Jenő, Kmetty János és Koffán Károly tanítványa volt. Diplomamunkáját, melyet 1956 nyarán védett meg, a vizsgabizottság által anakronisztikusnak tartott Jelenetek Dózsa György idejéből című hétrészes rézkarcsorozata volt. Már főiskolás korában illusztrált könyveket. Kiállításokon 1954-től szerepelt. 1957-ben Párizsban járt tanulmányúton. 1961-ben Miamiban volt kiállítása. 1964-ben Székesfehérvárott, 1965-ben a budapesti Ernst Múzeumban, 1971-ben a budapesti Műcsarnokban gyűjteményes kiállítással jelentkezett. Legtöbb álmát, gondolatát, vívódását rézlemezekbe karcolta, a rézkarctechnikának már a főiskola elvégzésekor kiváló mestere volt. Rézkarcain az egyik fő motívum a repülőgép, amelynek modelljeit gyakran maga is elkészítette. A repülőgép szárnyainak ősét Ikarus hordta vállain. Kondor Bélánál a repülőgép szárnyai a térben vagy gondolatban való emberi szárnyalást szimbolizálják. Rajzait rendszeresen közölték folyóiratok, mintegy húszkötetnyi szépirodalmi műhöz készített illusztrációt. Festői életművét ugyanaz a mesterségbeli tudás, eleven formakészség, elbeszélői alapállás, egyéni motívum- és szimbólumrendszer jellemzi, mint grafikáit. 1970 táján fotósorozatokat is készített. Kiválóan orgonált, verseket írt, amelyek nagy része még életében (Boldogságtöredék, Bp., 1971), majd halála után (Jelet hagyni, Bp., 1974) önálló kötetben is megjelent.
