Zenthe Ferenc a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja volt.
Négy szemesztert végzett a közgazdaságtudományi egyetemen, de otthagyta és a Színművészeti Akadémia hallgatója lett. A Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, majd két évad után a győri Kisfaludy Színház, később pedig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 1952-től a budapesti Madách Színház színművésze volt.
Kezdetektől fogva a közönség szeretete övezte. „Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább” – nyilatkozta egyszer, a megnyerő egyéniségű művész. A filmgyártás és a televízió is jobbnál jobb feladatokkal „kényeztette el”. Első filmszerepében, 1953-ban Nagysándor József honvédtábornokot alakította a Föltámadott a tengerben, ezt a Rákóczi hadnagyának főszerepe követte. A Tenkes kapitánya (1963) után több tévésorozat következett: a Rózsa Sándor, a Tüskevár, a Princ, a katona, a Bors. A Szomszédok című nagy sikerű teleregény „Taki bácsiját” 12 éven át alakította.
A tévésorozatokban Zenthe mind a fiatalok, mind az idősebb korosztály tetszését kiérdemelte. Népies, férfias, humoros karakterszínész volt. Nemcsak filmben szerepelt, de szinkronhangként is bizonyított. Szerepelt a Magyar Rádió 1959–2007 között futott Szabó család című rádiós telenovellájában is, amely Európa leghosszabb életű családregényszerű rádiójátéka volt. Jászai Mari és Erzsébet díja, illetve érdemes művész címe mellé, szülővárosa Salgótarján 2003-ban díszpolgárrá választotta. 2005-ben a Magyar Örökség díjjal tüntették ki „sokoldalú emberábrázolásáért”. 2006. július 30-án hunyt el tüdőgyulladásban.