Örkény István: Tóték
A hatvanas évek közepén íródott kisregény már egyértelműen a magára talált író remeklése; egyik legtöbbet játszott, legnépszerűbb drámája.
Az 1944-ben játszódó Tótékban egy eldugott falu tűzoltóparancsnokának tragikomikus figurája révén tiltakozik az író az embert meggyalázó zsarnokság ellen; ugyanakkor a személyiségről való önkéntes lemondás határait rajzolja meg egy groteszk históriában, ami látszólag pontosan kijelölt hely- és időkordináták között, a második világháború alatt, a fegyverzajtól még távol eső Magyarországon játszódik ugyan, tanulsága mégis egyetemes érvényű. Ennek a műnek az idők jártával más és más aspektusa tűnik elő, még mondanivalója is mintegy átalakul. A Tóték harctéren megbolondult őrnagya, aki a kedvesen ostoba vidéki tűzoltó család mindennapjait dúlja fel, és aki személyében és kisugárzásában szinte szimbólumává válik a háború abszurditásának, a mai olvasó számára már valószínűleg nem egyedüli főalakja a darabnak, helyet ad a bumfordi tűzoltó papának, a naivul magakellető leánynak, s a kispolgáriság monumentalitását képviselő Tótnénak, s a mindennapi jóság, humanizmus komikus-szerencsétlen képviselőjének, a rossz híreket közlő harctéri leveleket rendszeresen elsikkasztó postásnak is. Az abszurd eszközei mára már elhalványodnak, hogy helyettük annál erősebben kidomborodjék a mű realizmusa.
A mű eredetileg irodalmi forgatókönyvnek készült - furcsa paradoxon, hogy éppen filmes megvalósítása váratott legtovább magára - s ez jól kivehető a kisregény forma merész "vágásokkal" dolgozó, kihagyásos cselekményvezetésén, szűkszavúságában is felidéző erejű szerzői kommentárjain.

Ottlik Géza: Iskola a határon
Egy katonaiskola élete adja a regény témáját, egyik bírálója szerint: az emberiség intézményesített elölésének pontos rajza. Az Iskola a határon bármennyire is olvastatja magát, nem könnyű olvasmány. Miért? A tárgyánál fogva, az ábrázolt életkörülmények miatt. Ottlik zárt világba visz, a normális élettől elszakított, szélsőséges helyzetbe, és ott aprólékosan ábrázolja a gyerekhőseivel történő szörnyűségeket, azt, hogy egyéniségüket, a védettségben való hitüket, a családi otthonból hozott szeretetvágyukat, igazságérzetüket hogyan zúzzák szét a lehető legbrutálisabban. Ezek a gyerekek - szüleik szerető gondoskodásából - voltaképpen hajótöröttek, ellenséges benszülött törzs foglyai egy távoli szigeten. Ottlik nem a fasiszta emberformálás modelljét írta meg a könyvben. Nem ez a lehangoló tény a legfőbb üzenethordozó a regényben, hanem az, hogyan lehet ezt a nem élni való léletet kibírni, hogy az élet jó dolog, hogy van egy függetleníthető belső világunk, amely ezt a dresszúra kellős közepén, vagy a rácsok között is érzékelni tudja.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Az Édes Anna, bár remekmű voltát alig valaki vonta csak kétségbe, a szokásosnál is összetettebb problematikát kínál. A krisztinavárosi kis cselédlány története, aki a kommün után kerül a magas rangú, méltóságos Vizy család szolgálatába, aki mintacseléddé válik, szinte-szinte már a cselédlány ideáljává, akiről megindul a legendaképződés, kilenc hónapi tökéletes szolgálat után brutális módon meggyilkolja gazdáit. A regény egyszerre és egységben nyújtja a kommün és az ellenforradalom, a fehérterror és a vörösterror rajzát, a rendszerváltás egy történeti, de általánosítható modelljét, az úr-cseléd viszony aprólékos, megható bensőségességű rajzát, a kiszolgáltatottság anatómiáját, az egyéniség kiüresedésének, a "géppé válásnak" pszichológiai és mélypszichológiai analízisét, a "keresztény kurzus" mélyreható bírálatát, egy tartózkodóan szkeptikus történelemszemléletet, az action gratuite Gide által "felfedezett" módszerének világirodalmilag is példátlanul magas szintű megvalósítását és elmélyítését, valamint feledhetetlen, "élő" figurák csodálatos galériáját, élén a magyar irodalom egyik, esettségében is legvonzóbb, legmeghatóbb nőalakjával, a címszereplővel.