piros betűs ünnepként szerepel, ilyen június 10. is. Ekkor ünnepeljük ugyanis a szecesszió világnapját. Antoni Gaudi és Lechner Ödön építészek halálának évfordulójához kapcsolódik, mindketten június 10-én hunytak el. Ezen a napon a világ minden táján számos intézmény csatlakozik a századforduló egyedülálló művészeti irányzatát bemutató programsorozathoz. A szecesszió arra törekszik, hogy a történeti múlttól elszakadva új, a modern élet lendületét híven kifejező formákat teremtsen. A szabadon áramló formáihoz a növényvilág stilizált motívumait veszi alapul. Elege van a historizmusból, a történelmi stílusok felújított változataiból, a neobarokkból, az emlékműszobrászatból. A szecesszió mindenekelőtt az iparművészetben és a képzőművészetben kifejlődő mozgalom. A tárgyalakításban, a grafikában és a festészetben találta meg a maga sajátos munkaterületét. Lényege főleg a vonalasan kígyózó ornamentika túlburjánzása az ábrázolás rovására a dekoratív színfelületek szinte kizárólagos alkalmazása. A geometriai forma szabályossága helyett a természetes növekedés élményét keltő, szabadon áramló formákat részesíti előnyben. Arra törekszik, hogy az alakulóban lévő élet lendületét, a technikai fejlődés hatására mind jobban felgyorsuló jelent közvetítse. Nem tesz különbséget a magas művészet és az alkalmazott művészet között. Újraformálja a tárgyi világot, a lakberendezési és használati tárgyakat; a plakátot, reklámgrafikát, a nyomtatott betűt, a divatcikkeket, de az erőművek gépein is ott a nyoma. A szecesszió valószínűleg az egyik legközkedveltebb művészeti irányzat.