muzeológus és egyetemi tanár 1886. július 5-én született Poprádon. Iskolái elvégzése után a Budapesti Egyetemen szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1910-től az állattani tanszéken tanársegéd lesz, majd 1911-től több külföldi egyetemen végez kutatásokat. 1925-ben a Közgazdasági Egyetem halgazdasági magántanára lesz, majd a Magyar Nemzeti Múzeum révfülöpi biológiai állomásának vezetője lesz. 1927-ben a Tihanyi Biológiai Intézet első igazgatójának nevezik ki. Itt két éven keresztül látja el az igazgatói teendőket, majd 1929-től a Debreceni Egyetem állattan tanára. 1940-1944 között az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársaként a Kolozsvári Egyetem állatrendszertani intézetének és múzeumának a vezetője. A második világháború vihara 1944. őszén előbb a Dunántúlra, majd Ausztriába, végül Németországba sodorja. Itt tífuszban súlyosan megbetegszik, felépülése után a mannheimi kórház laboratóriumában dolgozik, majd megbízzák a heilbronni kórház archívumának megszervezésével és vezetésével. 1946. nyarán egyszerre két meghívás érkezik ide részére: Equador fővárosának, Quitonak egyetemére és a debreceni tudományegyetem állattani tanszékére. Az előnyösebbnek látszó külföldi meghívás helyett habozás nélkül választja régi egyetemét, és 1946. december 17-én megkapja a hivatalos megbízást a tanszék átvételére. 1950. március végén innen ment nyugdíjba. 1957. szeptemberében vándorolt ki leányához a kanadai Torontóba, ahol az ottani egyetem halászati kutatóintézetének könyvtárában dolgozott 1959. januárig, amikor is tüdőödémával súlyosbított szívtrombózist kapott. Húsvét táján már jobban volt, de ekkor agytrombózis következtében jobb oldalára átmenetileg megbénult. Április végére viszont már annyira javult állapota, hogy hazakészülődött; sajnos azonban a kórház folyosóján elesett és lábszárcsonttörést szenvedett. Otthona helyett a műtőbe vitték, és újabb hónapokra mozdulatlanságra kényszerült. A törött csont összeforradása után végre szeptember elején hazavihették. Otthon rohamosan erősödött, és némi segítséggel már járni is tudott. Már ő is reménykedett a teljes felépülésben, de november 16-án este egy váratlan szívroham percek alatt kioltotta életét. Tudományos munkássága elsősorban a hidrobiológia és az ichthyológia területén volt jelentős. A Kis-Ázsiai, elsősorban a török halfauna feltárását is Hankó kezdte el, emellett háziállatok eredetére vonatkozó kutatásai is jelentősek. Számos tudományos és ismeretterjesztő cikket és könyvet is írt. Nevéhez több faj köthető, mint pl.: a török márna, a kisázsiai ponty, az anatóliai csík és kövicsík, az Atatürk kövicsík és az anatóliai cselle. Nemcsak nagyszámú tudományos és ismeretterjesztő értekezést írt, hanem igen sok gyakorlati irányú közleményt is, például összeállította 25 év halászati irodalmát is.