de kora ifjúságát Kolozsváron töltötte. Egyetemi tanulmányait is ott kezdte, majd a Szegedi Egyetem jogi karán folytatta. 1921-től harminc éven át megbecsült banktisztviselőként dolgozott. Írói pályáját útirajzokkal, történelmi tanulmányokkal és kulturális lapfordításokkal kezdte. Írásai a Nyugat, a Szép Szó, a Magyar Szemle hasábjain jelentek meg. A harmincas évekre már birtokában volt a rá jellemző óriási és sokoldalú műveltség java részének. Latin, angol, francia, német, olasz, görög nyelvekből fordított az Országos Fordítóiroda alkalmazottjaként. Móricz Zsigmond biztatására vállalkozott máig legnépszerűbb műve az Esőisten siratja Mexikót megírására. A Cortez felfedező és hódító útjáról írt történelmi regény 1939-ben jelent meg és rögtön országos hírnevet hozott szerzőjének, aki ezzel megtalálta saját műfaját. A spanyol és indián kultúra találkozását bemutató korkép kedvelt olvasmány lett számos nyelvterületen. A magyar történelem felidézését a Sasnak körme között című Zrinyi Ilonáról szóló regényével indította meg. A Báthoryakról szól a Négy szél Erdélyben, Zsigmond királyt idézi fel a Tört tükör című műve. Társadalmi regényeket is írt a bankok világáról – Forgóajtó – az ellenállási mozgalomról – Felhő és oázis, - de ezek népszerűsége nem érte el történelmi regényei nagy közönségsikerét. A távoli históriába kalauzoló köteteivel komoly küldetést töltött be: kedvet ébresztett az egyes történelmi korok megismerésére. Regényei fontos erénye az eredeti forrásokból merített hitelesség. Passuth tudós szinten volt otthonos s történelemben, régészetben, művészetekben. Évtizedeken át ő volt a legtöbb kiadásban, legnagyobb példányszámban megjelent magyar író. Hivatalos elismerésben nem volt része, 1956-ig csak álnéven írhatott. A magánéletében is ugyanolyan választékos stílusú volt, mint mondatai szövegezésében, személyes megjelenését a mértéktartó elegancia és szívélyesség jellemezte. Művei sorra jelennek meg új kiadásban és megtalálhatók az oroszlányi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár gyűjteményében.