a Muszasi és a Taiko című történelmi regények írója.
Eredeti neve Josikava Hidecugu, volt szamurájcsaládba született a Kanagava prefektúrában, mely ma Jokohama részét képezi. 11 évesen ott kellett hagynia az iskolát, hogy apja helyett is dolgozzon, majd később folytatta tanulmányait az esti tagozaton. Ifjúkorában szenrjú-kat, tréfás alkalmi verseket írt.
1921-ben a Maiyu Shimbun újság munkatársa lett, amely azonban az 1923-as nagy kantói földrengés idején tönkrement. Josikava ekkor határozta el, hogy az írásból fog élni.
Több kommersz kalandregény publikálása után (pl. Naruto hicsó, „Naruto titkos feljegyzései”, 1926–27) megírta és az Aszahi simbunban folytatásokban (1935–39) közölte hatalmas történelmi regényét, a Muszasi-t, amely a neves 17. századi kardforgatóról és íróról szól. Ezt követte a Taiko (Tojotomi Hidejosi 16. századi hadvezérről), majd régi japán krónikák, pl. a Heike monogatari, Taiheiki megregényesítése, illetve népszerű kínai regények, pl. a Vízparti történet átdolgozása. Japán nyelvű életműve 80 kötetre rúg.
Az volt a véleménye, hogy a populáris irodalomnak az olvasó lelki épülését is szolgálnia kell, ezért művei rendre erkölcsi kérdések körül forognak, s a jelent is igyekeznek megvilágítani.Ő volt az első lektűríró Japánban, aki megkapta 1960-ban a Kultúra-érdemrendet, halála előtt pedig a Szent Kincs-renddel is kitüntették.
A tokiói születésű Josikava Eidzsi Japán talán legnépszerűbb regényírója. Világszerte rajongók milliói olvassák műveit, a Taiko-trilógiát éppúgy, mint a nemrégiben itthon is nagy sikert arató Muszasi-könyveket.