Színház lóháton – a Nemzeti Lovas Színház

A lovas színház alapításának története több, mint 15 évvel ezelőttig nyúlik vissza. Az alap ötlet Pintér Tibortól és Sasvári Sándortól származik, mely a komáromi székhelyű Magyar Lovas Színházban vette kezdetét. Mivel a komáromi színház csupán évi 6-8 alkalommal játszott, Pintér Tibor úgy gondolta, hogy a produkciókat több helyen kell, hogy lássák, és nem szabad, hogy egy vidéki kisvároshoz kötődjön. A lovas színháznak Budapest kell, hiszen Magyarországról elmondhatjuk, hogy főváros orientált szinte minden téren. Ezért hét Komáromban töltött év után úgy döntött, hogy önállóan megalapítja a Nemzeti Lovas Színházat.
Ő és az általa szervezett budapesti csapat a Nemzeti Lovas Színházban komoly sportmúlttal rendelkezik, rendszeres edzésekkel tartják magunkat karban. A lovasszínházi előadások, amelynek során a lovas akrobatikus elemeket is bemutat vágtázó lovon, önmagában is lélegzetelállító produkció, azonban mindezt úgy végrehajtani, hogy közben a színész még prózát is mond vagy énekel, teljességgel lehetetlennek tűnik. Ősi lovas kultúrájú nemzetként a magyar azonban még erre is képes, legalábbis a Nemzeti Lovas Színház színészei biztosan, akik – a világon egyedülálló módon – a színművészetet a szabad idomítás misztikumával, a trükklovaglás akrobatikusságával, a díjlovaglás kecsességével, valamint a díjugratás magasiskolájával ötvözve adnak elő saját készítésű, kifejezetten lovas előadásra szánt, nagyszabású történelmi musicaleket, rockoperákat vagy éppen népi zenés játékokat.
Ezek azok az előadások, amelyek még napok-hetek után is hatnak az emberre. A ló iránti alázatról, annak partnerként való kezeléséről tanúskodik az a mára elfogadott megállapítás, hogy a ló és lovas alkotta pároknál az embernek kell felnőnie az állathoz, nem pedig fordítva. Éppen ezért a lovasszínészeket a különböző szakágakban olyan – sok esetben világklasszis – mesterek képzik folyamatosan, mint Dallos ¬Gyula, Török György, Pellei Alyssa, Vargyas Viktor vagy Piroch Gábor. – Az egyik legfontosabb küldetésünknek azt tartom, hogy a magyar fiatalokat egyszerre „fertőzzük meg” nemzeti hagyományunkkal, a lovaglás szeretetével, valamint a színházon és az éneklésen keresztül a magyar kultúrával, a magyar történelemmel. Abban hiszek, de ugyanakkor tapasztalom is, hogy aki szoros kötelékben él a lóval, egyidejűleg pedig különleges kapcsolat fűzi a zenéhez, az olyan többletet kap, amelytől jobb emberré, a társadalom minőségi tagjává válik, Jókai szavaival: lóvá tesz az ember, s emberré a ló – vallja az igazgató, aki kifejezetten erre a célra hozta létre a Nemzeti Lovas Színház Akadémiát.
A társulat több előadója már korábban bizonyította énektudását az ország különböző színpadain, majd a társulathoz csatlakozva profi lovasokká is váltak. Mohácsi Márk tizenegy esztendős kora óta Pintér Tibor növendéke, ma pedig – huszonnégy évesen – a Nemzeti Lovas Színház vezető művészeként a világon egyedülálló mutatványra képes: a sztyeppei nomád harcmodort, az ősmagyar virtust idéző trükklovaglás közben is teljesen tisztán énekel. Saját elmondása szerint olyan példaképpé szeretne válni, akire felnézhetnek a fiatalok.
Pintér Tibor egyébként „suttogó” is. Lezsák Leventének köszönhetően ismerkedett meg a természetes kiképzési formával, amelyet a köznyelv suttogásnak, a szakma szabad idomításnak nevez. Nem mai keletű azonban ez sem. A szkíták is eggyé váltak lovaikkal, de Árpád fejedelem óta tudjuk, hogy a magyar lovasok olyan szimbiózisban éltek hátasaikkal, hogy azok vezényszóra jöttek, a csatákban haraptak, rúgtak, védték gazdájukat. Szent Lászlót is árnyékként, kantárok és kötelek nélkül követte Szög nevű hűséges társa. A magyarok nyilai pedig azért lehettek olyan félelmetesek, mert harcosaink két kezüket lovaglás közben is szabadon használhatták, hiszen az állatot csupán lábbal és hanggal irányították.
A társulat repertoárjában, amely a magyar történelemből merít, színre vitték már többek között a Honfoglalást, Mátyás király, Rózsa Sándor vagy Dózsa György alakját, de előadták a hazaszeretetről szóló János vitézt és természetesen Kincsem, a legyőzhetetlen csodakanca történetét is, amely a kitartásról mesél. A tervek szerint azonban a jövőben még nagyobb hangsúlyt kap majd a nemzet történelmének bemutatása, hiszen nekünk, magyaroknak nem kell külföldről importálnunk a hősöket, annál nagyobb szükség van arra, hogy saját nagyjainkat állítsuk példaképként fiataljaink elé.
A Nemzeti Lovas Színház a legújabb generációkat egyfajta modern hagyományőrzésen keresztül, látványelemekkel csábítja közelebb a lovas kultúrához azzal a céllal, hogy feltámadjon bennük a lovas öntudat, amely – Pintér Tibor szerint – a magyarságban mélyen kódolva még ma is létezik. A vastapsban megmutatkozó siker elmaradhatatlan velejárója az előadásoknak, melyek nem csupán a gyerekek, hanem az egész család és valamennyi néző számára felejthetetlen élményt nyújtanak.
A társulat nem először vendégeskedik városunkban. Legközelebb 2021. augusztus 20-án Oroszlányban mutatja ünnepi koncertjét István a mi urunk címmel, a Malom tó partján. A nagyszabású produkcióban közel 50 fellépő közreműködik, akik megidézik Szent István korát, természetesen az elmaradhatatlan lovak közreműködésével.