Néhány hangoskönyvet ajánlunk a héten

Kosztolányi Dezső: Pacsirta
Pacsirta Sárszegen él, szüleivel. Sárszegen, ahol egész évben hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene, nótaszó veri fel az éjszakákat. Pacsirta szülei régóta elszoktak már e zajoktól. Maguknak élnek, csendesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon ennek a történetnek a kezdetén Pacsirta vidékre utazik, a rokonaihoz. Egy hetet van távol a szülői háztól. És ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal. Egy csúnya arcban felmutatni az emberi lét iszonyatos kegyetlenségét, az öreg házaspár néhány napjában a tömlöcbe zárt sorsok groteszk tragikumát - könnyű kézzel, halálos biztonsággal: ez Kosztolányi művészete, a Pacsirta halhatatlanságának titka.

Móricz Zsigmond: Árvácska
Móricz Zsigmond élete vége felé írta ezt a csodálatos, megrázó kisregényét, egy árva kislány szívbemarkolóan fájdalmas és gyönyörű történetét. A megdöbbenés, a keserűség hangján mondja el az író ennek az anyátlan-apátlan kis "állami" gyermeknek az életét. Az Árvácska megtört testű, agyonfélemlített és riadt tekintetű főszereplője ugyanazt az utat járta, amit az úri-Magyarország megannyi árván hagyott gyermeke járt. A Gyermekvédő Liga pár pengőért nevelő szülőknek adta ki gondozottjait, hogy emezek cselédet neveljenek belőlük. Sorsuk nem valami irigylésre méltó: felnőttekkel kelni, hiányosan öltözködni és táplálkozni s dolgozni, míg gyenge testük végképp fel nem mondja a szolgálatot. Móricz Csöréjének élettörténete is ez. Pedig Árvácska sem akar többet, csupán hogy egy felvehető ruhája legyen, valamivel több ételt kapjon s iskolába járhasson.
A regény ritmikus prózája, zsoltárokra osztott fejezetei csak növelik ennek a szomorú történetnek a szépségeit.

Mikszáth Kálmán: Gavallérok
A kisregény a kortársi valóságról fest képet, pontosabban a Mikszáthot nagyjából egyforma erővel vonzó és taszító dzsentri életmódot veszi célba, leleplező leleménnyel. Hiteles szemtanúként számol be egy Sáros megyei esküvőről, s azt a folyamatot igyekszik bemutatni, miként teszi vakká a kívülállót egy jól megrendezett színjáték illúziója, s hogy miként kerekedik felül a kiábrándító valóság. A lecsúszott, de családját a hét vezér koráig visszavezető dzsentri nem csapja be önmagát a fényűzés, a gazdagság színlelésével. Itt mindenki pontosan tudja az igazságot, csakhogy ez a legkevésbé sem zavarja őket abban, hogy egy ábrándot teljes odaadással tudjanak eljátszani. Mikszáth elbűvölő belül állása (ő is szereplője a történetnek) vezet oda, hogy az olvasót is fogva tartja, megdermeszti ez a színjáték. Az ábránd varázslata azonban csak addig tart, míg a jól poentírozott kisregény vissza nem rántja olvasóját a valóság talajára.