Az ünnepséget a magyar lobogó nyitotta meg, amelyet Csermák József, a kalapácsvetés olimpiai bajnoka vont fel, majd a kórus elénekelte a Békeindulót.
A rendezvényt az angol diplomatajelentés a következőképpen dokumentálta: „A reggel iskolás gyermekek és DISZ-tagok tornagyakorlataival telt el. Rendkívül szervezetten léptek fel, és az egész olyan volt, mint egy tömegbalett. Semmi nyoma nem volt a náci demonstrációkhoz hasonlóan militarista atmoszférának. De megkönnyebbülés volt, amikor a vége felé zárt sorú, hiányosan öltözött fiatal atlétákat felváltották vidám nemzeti viseletben a néptáncosok, akik a teret színpompás virágoskertté varázsolták. Az is figyelemre méltó volt, hogy a tömeg is ösztönösen nagy ünneplésben részesítette a régi Magyarországra emlékeztető képet." A különböző csoportos formagyakorlatokat összesen mintegy tízezer tornász mutatta be. A stadion gyepén ezután több száz gyermek foglalta el helyét „A békéért harcolunk" jelszót formázva. Ezt követően sportolók tartottak látványos bemutatót, majd ötszáz népi táncos szórakoztatta a közönséget, végül a közös formagyakorlatok záróképén kirajzolódott az élő mondat: „Éljen a párt!"
A déli szünetet követően a versenysporté volt a főszerep. Elsőként a magyar atlétikai válogatott hetvenezer néző előtt fölényes győzelmet aratott norvégia fölött. A legnagyobb érdeklődés az ünnepség fénypontját, a délután 5-kor kezdődő futballmérkőzést kísérte, ahol a Budapesti Honvéd telt ház előtt, 3:2-re győzte le a Szpartak Moszkva csapatát. Ezt követően, félig szürkületben, két magyar női kézilabda-válogatott játszott nagypályás bemutatómérkőzést.
A Népstadion tervezéséért és szerkezeti kialakításért Dávid Károly, Gilyén Jenő és Erős Imre kivitelező1954-ben Kossuth-díjat kapott.