a zanzibári Stone Townban, párszi indiai szülők gyermekeként. Szülei, Bomi és Jer Bulsara azért vándoroltak ki Zanzibárba, hogy apja pénztáros maradhasson a Brit Gyarmati Hivatalban. Szüleivel rendszeresen operába ment, és zongoratanárhoz is járt 7 éves korától kezdve. 8 évesen bentlakásos fiúiskolába, a panchgani St. Peter's Schoolba küldték, itt kapta tanáraitól a Freddie becenevet. Az iskolában sportolni kezdett, 11 évesen megnyerte a Junior Sportkupát. A sport mellett a humán tárgyak, a művészet, az irodalom és persze a zene is érdekelte. Énekelt az iskola énekkarában, és fellépett a színjátszókörrel is. 12 évesen zongorából és szolfézsből is levizsgázott. Ugyanebben az évben alakította meg első zenekarát négy diáktársával, The Hectics néven, amely rock'n'roll slágereket játszott. 1964-ben a család Londonba menekült Zanzibár szigetéről, miután kitört a forradalom, amelynek során lemészárolták az arab és ázsiai származású lakosokat. 1970-ben megismerkedett az akkor a Smile-ban zenélő Roger Taylorral és Brian Mayjel. Mikor ők énekes nélkül maradtak, Freddie beszállt a zenekarba, megalapítva a Queent. A végleges felállás 1971-ben született meg, amikor egy meghallgatás során bevették a csapatba John Deacon basszusgitárost, amivel kezdetét vette minden idők egyik legsikeresebb rockzenekarának története.
Nem csak bravúros énekes volt, de fantasztikus zeneszerző is, ami persze a Queen minden tagjára igaz. Freddie viszont annyira félt attól, hogy elveszít egy dallamot, hogy ágyvégnek beállított egy zongorát, és megtanult hátrafelé játszani rajta, hogy ha fekve jut eszébe valami, azonnal le tudja pötyögni. Eredetileg operaénekes szeretett volna lenni, és erre négyoktávos hangterjedelme alkalmas is lett volna. Nem véletlen, hogy olyan lemezek születtek, mint a Night at the Opera, vagy a Barcelona, Monserrat Caballeval. Igazi rajongóként tudott viselkedni. Kedvenc színésze Burt Reynolds volt, hogy hasonlítson rá, maga is bajszot növesztett, ami aztán védjegye lett. Ezerszer megnézte a Van, aki forrón szereti című filmet, imádta Liza Minellit, Aretha Franklint és Elvist. Utóbbi tiszteletére írta a Crazy little thing called love című számot.
1991. november 23-án közleményben tudatta a világgal, hogy AIDS-ben szenved. Másnap, 1991. november 24-én este aludt el örökre. Két nappal később, zárt körű, szülei kérése szerint zoroasztriánus temetésen vettek búcsút tőle. Fekete koporsóját egyetlen szál vörös rózsa díszítette, útját Aretha Franklin dala kísérte. Testét elhamvasztották, hamvait máig ismeretlen helyre szállították.