1945. szeptember 28-án alakultak meg Magyarországon az első önálló aknakutató egységek. Saját életük kockáztatásával derítették fel és hatástalanították a megmaradt aknákat, hiszen nagyon fontos volt hazánk területét megtisztítani a háborús szerkezetek maradványaitól. Több százezres nagyságrendben semmisítették meg a robbanó szerkezeteket és munka közben sajnálatos módon több száz tűzszerész is életét vesztette. Az aknakereső alakulatot 1951-ben feloszlatták, de az ezután bekövetkező tragédiák miatt 1953-ban ismét megalakították. 1956-ban a hátrahagyott fegyverek és lőszerek összegyűjtése volt a feladatuk. A hetvenes évek óta van statisztika arra vonatkozóan, hogy évente hány esetet jelentenek be. Természetesen nem minden bejelentéskor találnak ténylegesen robbanószerkezetet. Mezőgazdasági munkák és építkezések során évente 2300-2600 esethez kell kivonulni. Nagyon fontos, hogy aki megtalál egy robbanószerkezetet, az ne nyúljon hozzá, a rendőrség értesítése szükséges. A tűzszerészek a nap huszonnégy órájában dolgoznak, és ha kell, azonnal indulnak a riasztásra. A magyar tűzszerészek világszínvonalon a legjobbak közé tartoznak, vagyis ha technikailag és szakmailag elvégezhető egy hatástalanítás, akkor azt jó eséllyel meg is tudják oldani.