született, ahol édesapja az Esterházy család birtokán szolgált.
Apja korán felfigyelt fia rendkívüli zenei képességeire, maga kezdte zongorára tanítani. 9 éves korában lépett először nyilvánosság elé, egy önálló koncerten. Néhány magyar főúr támogatásának köszönhetően Bécsben Czerny tanítványa lett. 1823-ban Pesten egy díszhangversennyel búcsút vett hazájától és művészi kibontakozása érdekében édesapjával hangversenykörútra indult Angliába és Franciaországba, végül Párizsban telepedett le. Itt nagy hatással volt rá a francia főváros szellemi élete: a zene, az irodalom, filozófia. 16 éves korában elveszíti apját, megszakadnak a hangversenykörutak, ettől kezdve zongoratanításból él. Apja halálának, és egy fiatalkori szerelmi csalódásának hatására mély depresszió lesz úrrá rajta, évekig visszavonultan él. Az 1830-as forradalom hozza vissza Lisztet Ferencet az életbe. 1834-ben megismerkedik Marie d’Agoult grófnővel, akihez szenvedélyes szerelem fűzi. 10 évig élnek együtt, 3 gyermekük születik, ám egyiket sem maguk nevelték. Legidősebb lányukat, Blandine-t egy református lelkipásztorra bízták, Cosimát és Danielt pedig dajkáknál hagyták. Döntésükben minden bizonnyal közrejátszott az, hogy Liszt a húszas évei elején járt és nem volt felkészülve az apa szerepre, Marie pedig alantas kötelességnek tartotta az anyaságot. Végül Liszt anyja vette magához a gyerekeket, majd idővel a szülők is csatlakoztak hozzájuk. Sajnos a felnőttkort csak Cosima élte meg, aki Richard Wagner felesége lett. Marie és Liszt kapcsolata az 1830-as végére elhidegült, majd 1844-ben hivatalosan is szakítottak. Liszt Ferencet már nagyon fárasztotta az állandó utazgatás, és szerette volna minden idejét a zeneszerzésnek szentelni, ezért amikor udvari karmesteri állást ajánlottak neki Weimarban, azonnal elfogadta, 1842-ben végleg letelepedik és 13 évig az udvar zenei vezetője.
1847-ben Kijevben a egy újabb szerelmi élményben lesz része: megismerkedik Wittgenstein Karolin hercegnővel, akit a lelki társának tart, de szerelmük soha nem teljesedett be. 1861-től néhány évig Rómában élt, ennek eredménye az egyházi zenéinek megszületése: a Szent Erzsébet legenda – oratórium, melyben a szegényeket istápoló magyar szentnek állít emléket; Krisztus oratórium és a Koronázási mise. 1865-ben az alsóbb papi rendbe nyert felvételt, ettől kezdve reverendába járt. 1869-től Róma, Weimar és Budapest között osztja meg idejét, a 60-as évektől egyre többet tesz a magyar zenei élet felemelése érdekében. Sokan és sokat vitatták, hogy milyen nemzetiségű Liszt. Erre a válasz egyértelmű: magyar. Elkötelezett hazafi volt, és sajnálta, hogy magyarul nem volt alkalma megtanulni, de magyarságát sohasem tagadta meg. 1875-ben magalakul Budapesten a Zeneakadémia, melynek egyik alapítója és első tanára volt, ezért viseli ez az intézmény ma is az ő nevét.