magyar művészet, az avantgárd egyik legjelentősebb alakja. Értelmiségi családban született, apja, Bálint Aladár a Nyugat ismert képzőművészeti kritikusa volt, nagybátyja Osvát Ernő. 
16 éves korában felvették a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola grafikai osztályába, reklámgrafika szakra, de hamarosan kiderült, hogy a festészet iránt is erősen vonzódik. Húszéves korában három hónapra Párizsba utazott, az ott megismert modern festészet kötelezte el későbbi pályáján. Hazatérése után, 1935-ben Vaszary János magániskolájában megismerkedett Vajda Lajossal, akivel hamar emberi-művészi barátságot kötött. 1936-ban Aba-Novák Vilmos magániskolájában tanult. Szentendrén Vajda Lajos és Korniss Dezső köré sok fiatal festő tartozott 1937-től 1940-ig, köztük volt Bálint Endre is. 1938-ban rendezik meg első gyűjteményes kiállítását a Tamás Galériában.  1945-ben az Európai Iskola nevű művészcsoport egyik alapító tagja, 1948-ig évente gyűjteményes kiállításon szerepel. 1947-ben hosszabb időt tölt Párizsban, megismeri André Bretont, és részt vesz a Nemzetközi Szürrealista Világkiállításon. Idehaza 1956-ig nem rendezhetett kiállítást, a tiltott kategóriába került.
1957 és 1962 között Párizsban élt. Itt készültek híressé vált Biblia-illusztrációi. 1962 után Magyarországon fokozatosan átkerült a tűrt kategóriából a támogatottba. Számos kiállításon vett részt képeivel külföldön, majd itthon is. Élete utolsó évtizedében minden lehetséges kitüntetést megkapott, halála előtt a Kossuth-díjat is. 1986-ban tüdőbajban halt meg, hosszú betegeskedés után, még alkotóereje teljében. Festészete dadaista, konstruktivista, szürrealista és absztrakt irányokat vett, de lírai alaphangját a legmerészebb szabad asszociációk közepette is megőrizte.