Édesanyja egyszerű konyhai alkalmazott volt, édesapja a Honvédségnél hivatásos tisztként dolgozott, és szabadidejében, mint labdarúgó játékvezető tevékenykedett. Testvére, Kálmán a Vasasnál focizott, először magyar, később olimpiai bajnok lett (Tokió, 1964). Ihász Gábor életében is meghatározó szerepet kapott a sport. Egy ideig a Vasas csapatánál rúgta a labdát, mint a bátyja, és 16 éves korában már ifi válogatott volt. Középiskolai tanulmányait az Írinyi János Gimnázium és Vegyipari Szakközépiskolában kezdte, majd a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban fejezte be, ahol érettségizett, és megismerkedett Pintér Évával, akivel 1966-ban házasságot is kötött. Ennek a szerelemnek gyümölcseként született lányuk (Adrienne) 1968-ban. 20 éves korában egy rutinvizsgálatnál kiderült, hogy szívproblémái miatt versenyszerűen már nem focizhat tovább, és ezzel egyidejűleg hivatalosan is eltiltották a sportolástól, visszavonva a sportorvosi engedélyét. Vonakodva, de tudomásul vette a megváltoztathatatlant. Ebben bizonyára segített az is, hogy közel maradhatott az „öltöző szagához”, hiszen masszőrként továbbra is a Vasasnál tölthette aktívan ideje nagy részét. Második felesége, Hajós Mária, a Vasasnál kézilabdázott. Tőle született fia, Gábor 1981-ben. Mindössze 40 éves volt, mikor unokája megszületett, így ő lett Magyarország első „popnagypapája”. Ihász Gábor autodidakta módon tanulta a zenét, és mindaddig gyakorolta, amíg nagy szorgalmának kitartásának eredményeként egyszer csak hivatásos zenészként ott állt a dobogón 1977-ben a Metronóm fesztiválon, ahol egycsapásra országos hírű lett.
Megkereste Máté Pétert és elmondta neki, a kottát nem ismeri, gitározni pedig otthon tanult meg a szobájában, amúgy pedig focistának készült, de be kellett fejeznie a karrierjét. Máté Péter megérezte benne a tehetséget és lehetőséget adott Ihász Gábornak, aki szép lassan ismert zeneszerző lett. Dalokat írt Máténak Péternek, Szécsi Pálnak, Cserháti Zsuzsának. Szécsi Pál öngyilkossága után több olyan dal is nála maradt, amelyeket Szécsinek szánt. Azt mondták neki, próbálja meg elénekelni. Megtette. Óriási sikere lett. Ihász Gábor a „Múlnak a gyermekévek” című dallal végleg berobbant az élmezőnybe, melyet közeli barátjával és szerzőtársával S. Nagy Istvánnal írt.
Az éneklésen, focin és családja szeretetén kívül a legnagyobb hobbija a különleges autók iránti rajongása volt. Még azt az orosz Csajka gépkocsit is felkutatta és megvette, amely Gagarint, az első úrhajóst szállította nagy ovációval a reptérről a belvárosba budapesti látogatásakor.
Súlyos, hosszú, kíméletlen betegség és végtelennek tűnő szenvedések után 1989. június 29-én 42 évesen örökre elment, de dalai azóta is velünk maradtak.