eredeti nevén Spitzer Rezső zeneszerző, zongorista. Iskolai tanulmányait korán abbahagyva egy vándorcirkuszhoz csapódott, légtornásszá vált. Vecsésen baleset érte, egy próba során kötelek nélkül leesett a magasból, de csodával határos módon túlélte a zuhanást. Élete fordulata az volt, amikor az Üllői úti kocsmák egyikében megismerkedett Bilicsi Tivadarral, aki rávette, álljon be színésznek. Rákosi Szidi magántanodájába jelentkezett. Színész lett végzős társai között ott találjuk Vaszary Piroskát és Halmay Tibort. Később a városligeti Műszínkörben kezdett dolgozni. Kilenc évig sínylődött itt, napjait a nélkülözés, a pénztelenség jellemezte. Egyetlen vigasza ekkor a színfalak mögötti zongora volt, ahová saját szórakoztatására ült le az előadások után. Az igazgató felfigyelt erre, és műsorra tűzte játékát. Az előadásokon az autodidakta zeneszerző saját szerzeményeivel rukkolt elő, egyre több nézőt csábítva a Műszínkör épületébe. Ismertté vált az arra járók körében, híre élőzenében terjedt a színházlátogatók között.
Első, országosan ismert dala az 1925-ben komponált „Még egy éjszaka…” című nóta. Ezzel betört a köztudatba, a dal tizenhatezer példányban kelt el. Pestet mégis egy másik dala, a „Ki volt az az asszony, akinek a szíve” kezdetű dala hódította meg. Csárdákba szegődött zongoristának. Egy ilyen előadáson figyelt fel rá Nádor József, a kis termete miatt „kis Seress” néven ismert fiatal tehetségre. Szárnyai alá vette, beajánlotta a Dohány utcai Kulacs vendéglőbe. Az 1923-1933 közötti tíz év rendkívül termékeny időszak volt alkotói munkásságában. Több mint negyven dalszöveget írt mások számaira, a körülbelül hatvan saját szerzeménye mellett. Seress dalainak, borongós-szomorú hangulata ámulatba ejtette a közönséget, a józanság és a realitás helyett a mélyről jövő érzelmeket, és a belső vágyakat énekli meg. Témái, a reménytelen szerelem, a szentimentalitás, az elérhetetlen boldogság a hallgatói szívébe hatolnak, s népszerűségét az egekbe röpítik. Seress ekkor vállalta el Jávor László „Szomorú vasárnap”-jának megzenésítését. Egy este Seress a Fórum kávéházban előadta a verset. A megbízó határtalan örömmel fogadta a dalt, amit még akkor az aktuális közönségen kívül senki sem ismert. Az első hetekben semmi érdeklődés nem volt iránta, amikor Kalmár Pál, a kor neves énekese repertoárjába helyezte a Szomorú vasárnapot. Miközben Seress világhírűvé vált, és a nagyvilág megismerte a szerzőt Magyarországon a szakma még mindig nem tartotta semmire. Származása miatt fellépésekre sem kérték fel, munkanélkülivé vált és megérkezett a munkaszolgálatos behívója, A nagykátai Honvéd Kiegészítő Parancsnokságon kellett jelentkeznie katonának, aknásított mezőket ellenőriztették vele. Fél veséjét egy német tiszt szétrúgta, miközben szolgálatot teljesített. Életét egy magasabb rangú tisztnek köszönheti, ruhát adott neki, s rejtegette. Mint kiderült, járt egyszer Pesten, mikor a Szomorú Vasárnapot játszotta, s felismerte a többi munkaszolgálatos között. Hazatérve felesége elhagyta, de később, amikor megszakította szeretőjével a kapcsolatot a zeneszerző megbocsátott neki. Miközben Amerikában az IRWING Trust Banknál 370 000 dollár volt befagyasztva a számára, sanyarú körülmények között élt, mert Magyarország akkori politikai helyzetében az átutalás nem volt lehetséges. Saját számait nem játszhatta, mert azok feketelistára kerültek. Az ok a Horthy-féle polgári Magyarország népszerű kiszolgálása volt. A rádiózás, és a televíziózás elterjedésével egyre kevesebben látogatták az éttermeket, ahol játszott, a rock and roll, a Beatles lassan szinte elfeledtették. Utolsó éveiben játszania sem volt miért, csak zenét hallgatott, s számolta a napokat. 1968-ban levetette magát lakása erkélyéből, amit ugyan túlélt de január 11-én a kórházban öngyilkos lett.