német zeneszerző, karmester, orgonaművész. Szerencsés körülmények között egy dúsgazdag családban élt. Nagyapja korának neves humanista gondolkodója, apja pedig egy híres berlini bankház megalapítója. A műveltség és a vagyon lehetőségei veszik körül. A Mendelssohn-ház írók és művészek állandó találkozóhelye. Kitűnő házitanítók foglalkoznak vele: ügyesen rajzol és fest, széles irodalmi műveltségre tesz szert. Mendelssohn, akit a maga korában gyakran hasonlítottak Mozarthoz, kilencévesen lépett fel először mint zongorista, tizenkét éves korában már rendszeresen komponált. Tizenhét éves volt amikor Shakespeare Szentivánéji álom című színdarabjához a nyitányt komponálta. Ekkortól indul el komponista karrierje, amely sajnálatosan nagyon rövid ideig tartott, de annál többet adott az utókornak, ugyanis az esküvőkön még ma is az ennek részét képező Nászindulóra vonulnak be a legszívesebben a párok. Tevékeny életének Berlin, Düsseldorf és Lipcse a központjai. Soha nem volt merész újító, arra törekedett, hogy a klasszicizmus és a romantika éles ellentéteit kiküszöbölje. Mendelssohn egyik legfőbb eredetisége, hogy klasszikus külső keretbe foglalja a romantikus tartalmat. Művészetére rányomta bélyegét derűs élete: a kiegyensúlyozott családi légkör, a korlátlan anyagi jólét, sikeres pálya. Nem látta a korabeli Európa mélyebb válságát. Művészete is ezt a világgal megbékélt ember portréját állítja elénk. Zenéjében érzelmes dallamosság és könnyed játékosság vegyül.
„Az igazságot keresni, a szépséget szeretni, a jót akarni és a legjobbat tenni – ez az, amire hivatott az ember.” - (Felix Mendelssohn-Bartholdy)