IX. Lajos, az egyetlen szentté avatott francia uralkodó, a keresztény lovagkirály eszményképe. 12 éves volt, amikor apja 1226. november 8-án bekövetkezett halálakor megörökölte a francia trónt. A királyság megszilárdítása érdekében folytatta a lázadó főurak és az angolok elleni harcokat. 1244-ben maláriát kapott, s megfogadta, hogy gyógyulása esetén hadjáratot vezet a Szentföldre. Az 1248-ban indított hetedik keresztes hadjárat során bevette az egyiptomi Damiettát, de El-Manszúra mellett megsemmisítő vereséget szenvedett. Kudarcáért az országában elharapózott, Istennek nem tetsző dolgokat okolta, ezért átfogó reformokba kezdett. 1254-ben kiadta a Grande ordonnance-t (Nagy rendelet), amit a következő két évben újabb és újabb parancslevelek követtek. Lajos megreformálta az igazságszolgáltatást, királyi biztosokat nevezett ki, és megteremtette a parlament intézményének alapjait. Szigorú büntetéseket szabott ki a prostitúcióra, fellépett a szerencsejátékok és az uzsora ellen, felülvizsgáltatta a peres ügyeket és a jogtalanul birtokukat vagy jogaikat vesztetteket kárpótolta. Rangra való tekintet nélkül személyesen is ítélkezett alattvalói ügyeiben. Korlátozta a főurak hatalmát, betiltotta a tartományurak magánháborúit és az istenítéleti párbajokat. 1263-as pénzreformjával stabilizálta a pénzt, kötelezővé tette a királyi érmék használatát, 1266-ban bevezette a sokáig használt, értékálló tours-i garast. A mélységesen hívő, szigorú erkölcsű uralkodó karitatív intézményeket (Párizsban vakkórházat) alapított, bőkezű adományokkal segítette a rászorulókat. Palotájában naponta száz szegény embernek adtak ételt, gyakran személyesen szolgálta ki őket. Alattvalói már életében szentként tisztelték, s VIII. Bonifác pápa 1297-ben hivatalosan is a szentek sorába emelte. Ő lett a francia monarchia, a francia katonák, a gomböntők, a harmadik rendi ferencesek, a kőfaragók, a szobrászok és a márványcsiszolók védőszentje.